Serdar Ozkan

Megvettem ezt a könyvet, mivel az írója török. Gondoltam, (ennyire) rossz nem lehet. Tévedtem. Egynapos olvasmány. Van egy olyan tulajdonságom, hogy nem hagyok félbe könyvet. A fülszövegét nem olvastam el végig, mikor megvettem, vagyis az utolsó sorát nem: Szívet melengető, lírikus belső utazás, mely Az alkimista miszticizmusát ötvözi. Hiba volt. Hallgasd a rózsát, beszél a rózsa. A rózsát a szíveddel hallgasd, ne a füleddel. Rózsák hallgatásának matematikája az a lecke, amelyet mindenkinek meg kell tanulnia, akár hisz az illető a rózsahallgatás művészetében, akár nem. Jesszusom. Én borzasztóan utálom Coelhót, és ez a regény 100%-osan coelhós. Aki szereti, annak ez lehet egy ötcsillagos mű. Én három csillagon gondolkodtam, de a második részben kezdődött az igazi agybaj (Pedig akkor került át a cselekmény helyszíne Törökországba de ez nem oszt, nem szoroz).

Hihetetlenül gazdag képekben, cselekménydús, letehetetlen olvasmány. Csak javasolni tudom mindazoknak, akik szerették az Alkimistát vagy szeretik a kissé filozófikus, de ugyanakkor cselekménydús könyveket.