Sam Taylor
4.1 | orlando stúdió kft. | 2005
A történet Michaelről, Louis-ról, Alexről és Isobelről szól, négy kamaszról, akik a családi...
Igényelhető
Valóban nagyon hasonlít A Legyek Urához. Tipikusan a "szigetregény" vázra épül, társadalommodell, civilizáció és a józan ész elvesztése. Feszült hangulatú, idegölő könyv, én is nehezen haladtam benne, nagyon idegesítő a betűstílusa. De méltán mondhatom, nagyon jó könyv. Lehet belőle tanulni.
A közepéig simán tudtam olvasni, utána már túl furcsának tűnt.Majdnem le is tettem, de aztán erőt vettem magamon és folytattam.Lehet, hogy a betűfajta miatt, de nehezen tudtam haladni benne. Ha így vissza gondolok, így már nem is volt olyan rossz a könyv.
Hát nekem túlságosan hasonlított a Legyek urához.Igaz hogy az unalmas volt de ez meg túl kiszámítható.Lehetett tudni hogy mikor mi fog történni főleg a végén.Félreértés ne essék szuper könyv és nagyon tetszett.Ha a befejezés nem ilyen lenne(de muszáj volt hogy ilyen legyen)akkor nem igazán mondanám jó könyvnek.Engem nem vágott falhoz a hangulat változása viszont óriási űr maradt bennem a rengeteg megválaszolatlan dolog miatt.DE MINDENKINEK AJÁNLOM AZÉRT HOGY SAJÁT VÉLEMÉNYE LEGYEN A KÖNYVRŐL!!
Hihetetlen ez a könyv, csak egy skizofrén agyszüleménye lehet . Az eleje még az ifjússági regények vidám "családias" hangnemét tükrözi, ezzel szemben a vége már egy vérfagyasztó horror . Egy szóval sokkoló !!
Elég durva könyv. Nagyon meglepett a vége. De érdekes volt végigkövetni a szereplők lelkében végbemenő változásokat.
Nagyon megható volt az eleje, amikor a fiúk gyerekkoráról ír. A vége borzongató, de a nyelvezete kárpótol.
Hát nem egészen nyerte meg a tetszésemet... Nálam a könyv felétől nem nagyon voltak izgalmas pontok, bár az utolsó pár oldal meglepő volt számomra. Igen érdekes átmenet a felhőtlen kamaszkorból a feszült, feldúlt és rémisztő vég felé. El se képzeltem volna h. az ártatlan szeretetből és jó viszonyokból ilyen 180fokos fordulat fog bekövetkezni...


Ha egy szóval kellene jellemezni : nyomasztó. Néhol kicsit vontatott, gyakran szinte adni akartam Michael szájába a szavakat...illetve néhány kép leírása papíron talán nehezen követhető. (pl. Igazságvirágok, egy-két "álom") Bár ifjúsági regényként jelenik meg itt-ott, szerintem nem az.