Ruta Sepetys

Fájdalmasan gyönyörű és szívszorító. Mindenkinek ajánlom. Nehéz szavakat találni rá.

Csodálatos, fantasztikus! Nagyon megindító és érdekes olvasmány, mindenkinek szívből ajánlom. Nem találom a szavakat a könyv elolvasás után. Szomorú és sajnálatos események történtek a múltban.

Egy kicsit lassan bontakozik ki a cselekmény, de sok rejtély és misztikum övezi, az pedig külön tetszett, hogy nem ad mindenre egyenes választ, hanem az Olvasónak kell elgondolkoznia rajta, hogy akkor most hogy is van ez az egész. Az ember ilyenkor döbben rá, hogy az élet senkivel sem kegyes, de mindig vannak emberek, akik ott vannak, és akikre számítani lehet, és ez a lényeg. :)

Ilyen könyvet még sosem olvastam. Nagy hatással volt rám. Sokszor elsírtam magam. Ez számomra felejthetetlen olvasmány. Mindenkinek érdemes elolvasni.

Nem is tudom, most mit is mondhatnék, mert szerintem a könyv többet mond minden szónál. Ez a könyv fájdalmasan gyönyörű, egy olyan korról ír, amelyben örülök, hogy még nem éltem. Az írónő zseniálisan érzékelteti a körülményeket, az embereket. Fantasztikusan vezetett végig ezen a szívszorítóan fájdalmas történeten egy 16 éves lány szemén keresztül, és megmutatta, hogy még a legsötétebb éjszakában is van fény. Mert mindegy mi történik, min megyünk keresztül, ha a szeretet és a remény ott lakozik bennünk.

Kegyetlen történet, tele rémségekkel, fájdalommal, nyomorgással, nélkülözéssel, kegyetlenkedéssel, könnyekkel, hittel, reménnyel, kitartással, összefogással és főképpen: szeretettel. Torokszorító események követik egymást és szinte az olvasón is a borzongás lesz úrrá, de mivel a stílus gördülékeny és a fejezetek rövidkék, a könyv szinte olvastatja magát. Volt ugyan benne egy-két hatásvadász elem, ami egy picit szúrta a szemem, de nem ezek lesznek emlékezetesek a könyvből. Nem érdekel, hogy mennyi benne a kitaláció és az írói képzelet szüleménye; nem érdekel, hogy a valóság hány szürke árnyalattal lett színesebbre színezve ha ennek csak a századrésze igaz, már az is bőven, tűrhetetlenül sok. Most is, mint minden hasonló témájú könyv / film kapcsán, az a kérdés jut eszembe: ma vajon másképp történne-e mindez? Lenne-e, aki megakadályozza? Félek a választól.

Nagyon tetszett ez a könyv.Igazán megrázó történet.Szavakba nem lehet önteni,amit éreztem miközben olvastam.Gyönyörű.

Nagyon nehéz összeszedett véleményt írni egy könyvről akkor, amikor úgy kavarognak a gondolatok és az érzelmek az ember fejében és lelkében, mint a por, vagy a hamu, amit felkapott a szél Tudtam, hogy a téma kemény lesz, tudtam, hogy felkavarómégsem hittem volna,hogy elsírom az összes könnyemet azt pedig végképp nem, hogy nem elsősorban a fájdalom miatt, amit okoz, sokkal inkább a megindulás, a meghatottság, az emberségesség és embertelenség miatt, amit közvetít. A könyv nem csupán egy lány deportálásának, fájdalmának, felnőtté válásának története, hanem történet a szeretetről, szerelemről, barátságról, összetartásról, emberségről és a reményrőlMert akármilyen gonoszságokkal és kegyetlenségekkel is kell szembesülnie Linának fájdalmas útja során, mindig, minden körülmények között felvillan egy mosoly, rávillan egy tekintet, rátalál egy érintés, ami mind-mind egy-egy apró jel, ami mutatja neki: van remény! Van remény a jóra, van remény az összetartásra, van remény az emberségre. Megtanít, hogyan nézz a dolgok háta mögé, hogy nem minden az, aminek látszik, hogy rátalálj az élet legapróbb örömeire, hogy észrevedd a csodát életed minden percében. És amikor becsuktad a könyvet, hálát adj a Sorsnak, az Égnek vagy Istennek: itt élsz, most élsz és az életed sokkal, de sokkal jobb, mint valaha hitted. A maga kegyetlen fájdalmában is gyönyörű könyv.