Rupáner-Gallé Margó

Jó stílusban megírt könnyű, szórakoztató olvasmány. Kíváncsi vagyok a folytatásra.

Ha jobban belegondolunk, olyan ez, akár egy modern tündérmese: a mogorva király három csodaszép lányának át kell esni néhány próbán ahhoz, hogy megleljék méltó jutalmukat és hozzájussanak a kincshez. Főhősünk természetesen a legkisebb leány, aki próbálja mindeközben elnyerni a daliás herceg szívét és megtalálni a rég várt boldogságot. Számomra ez valóban úgy hangzik, mint egy csodálatos, elvarázsolt mese, és hát ki ne szeretné a meséket? Főleg akkor, ha olyan csodálatosan elbűvölő és bájos stílusban van megírva, mint ez a könyv! Margó csodaszépen bánik a szavakkal, végtelen finomság, elegancia és nőiesség sugárzik belőlük, a dialógusok mellőznek minden negédes csöpögést, kedvesek, viccesek, valóban mosolyt csalnak az arcunkra. Én szerettem ezeket a dialógusokat. Mert maga a történet ugyan meseszerű ezek a párbeszédek teljesen életszagúak, maiak, magukba foglalják a modern párkapcsolat mindennapi nehézségeit és buktatóit, hol mulattatva, hol szívszorítóan fájdalmasan.

Nem mondom, hogy a történet nem kiszámítható, vagy hogy tele van nagy fordulatokkal. Hiszen mindannyian tudjuk, sejtjük már a fülszöveg alapján, hogy ki kibe lesz szerelmes és milyen nehézségekbe ütköznek majd egymásra találásuk során. De ez mind nem is érdekes, hiszen itt nem a mi-n van a hangsúly, hanem azon, hogy hogyan! Ez adja meg a történet és a könyv velejét: a szavak egymásba fonódása, a sziporkázó párbeszédek, a szereplők bámulatos humora és szeretnivaló egyénisége, az írónő sajátos és elegáns stílusa. Ez teszi egyedivé és különlegessé, ez emeli ki az elcsépelt és triviális történetek sokaságából. A könyvben vibrálnak a színek! Ragyog a nyári égbolt világoskékje, a dús füvű mezők és pompás erdők üde zöldje, szikráznak a simogató nap sugarai minket is fénybe és szivárványszínbe vonva! És nemcsak az ausztriai táj bevillanó képei miattAz írónő szavai színezik ki a képzeletünket és vele együtt a lelkünket is Mosolyogni támad kedvünk tőle és egy kis időre elszakadunk a nedves, nyirkos ősz nyomasztó hangulatátólmi is kiszíneződünk

Ha összegezni kellene, azt mondanám, olyan ez a könyv, mint egy oázis: pihenő a megfáradt léleknek, remény a reményvesztetteknek, erő a gyengéknek, hit a hitetleneknek. Árad belőle ahogy az előző kötetekből is az optimizmus, a pozitív szemlélet. Rámutat, hogy akármennyi rossz és szenvedés van is a világban, néha muszáj a valóságtól elszakadni, néha muszáj álmodozni és az álmokból erőt meríteni. Akarni kell, küzdeni és tenni, és ha nem veszítjük el a hitünket, előbb -utóbb megtérül a fáradozásunk és elnyerjük a jutalmunkat: legyen az egy rég várt szerelem, vagy egy újonnan érkező gyermek, vagy egyszerűen csak egy malom a tóparton

Nekem nagyon tetszett, amíg ki nem olvastam addig csak a könyven járt az eszem :-) A könyvvégén az állt, hogy folytatódik! Már várom és véletlenül nem lehet tudni mikor?

Nekem nagyon tetszett, amíg ki nem olvastam addig csak a könyven járt az eszem :-) A könyv végén az állt, hogy folytatódik! Már várom és véletlenül nem lehet tudni mikor?

Nagyon tetszett, szórakoztató volt, bár nem kell semmi komolyra számítani, de strandra, vagy egy fárasztó nap után kiváló kikapcsolódást nyújt.

Hihetetlenül szórakoztató olvasmány. A lefáradt agyat simogatja, nyugtatja. Aki könnyed pihenésre vágyik olvasás közben, az bátran nyúljon ehhez a könyvhöz. Nem fog csalódni benne.