Raymond Radiguet

Régóta az egyik kedvenc filmem Claude Autant-Lara A test ördöge c. alkotása, Gérard Philipe-pel és Micheline Presle-lel a főszerepben. Tudtam, hogy egy francia regény alapján készült, de igazából soha nem próbáltam megszerezni. Aztán véletlenül a kezembe került, s végre elolvastam. És hihetetlen volt! Nagyon ritka az, hogy egy könyvből készült film esetében mindkettő a saját műfaja legjobbjai közé tartozna, de most pontosan ez a helyzet! Raymond Radiguet-re aki rákeres, egy mondatot biztosan minden oldalon meg fog találni, az én tapasztalatom legalábbis ez: "19 évesen írta A test ördögét, 20 évesen az Orgel gróf bálját és még nem volt 21, mikor már nem élt". Szinte szóról-szóra mindenhol. Egy 16 éves fiú és egy nála nem sokkal idősebb, egy fronton harcoló katonával eljegyzett lány szerelmi története. Az egész írás hatvanegynéhány oldal, mégsem tipikus "egydélutáni" könyv. Hihetetlen, hogy egy 19 éves fiú hogyan képes ekkora bölcsességgel, a szerelmi kapcsolatokban való végtelen jártassággal írni olyasvalamiről, amiben túl sok része egyszerűen nem lehetett. Korosodó férfiak visszaemlékezéseibe való éleslátással ír férfi és nő bonyolult kapcsolatáról. A házasságtörő regényeknek meg van a hagyományuk Európában, gondoljunk csak Bovarynéra, Anna Kareninára vagy Effi Briestre, de ezek írói megtapasztalták már az életben mindezt, közvetve vagy közvetlenül! Maga a tény, hogy tudtam, mennyi idős a szerző, megsokszorozta az olvasása nyújtotta, amúgy sem elhanyagolható élvezetet. Az Orgel gróf bálja című, nem sokkal hosszabb kisregény jelentősége talán csak annyiban marad el A test ördöge-jétől, hogy itt már tudtam mire is számíthatok. A szerelmi kapcsolatok után ezúttal a kor társadalmát, szokásait, a századelő francia valóságát, mindennapjait mutatja be, az előzőhöz hasonló, szintén felfoghatatlan éleslátással. Radiguet messze megelőzte kortársait, sőt, azt hiszem minden korszak 19-20 esztendős tagjait is. Elképzelni is nehéz, hogy miket írhatott volna még ez a fiú, ha nem szabták volna ilyen szűkösre az életét. Pótolhatatlan veszteség a francia- és az egyetemes irodalomnak egyaránt!