Nemes Anna
4 | novella kiadó kft. | 2003
Ez itt - mondjuk - egy napló. Azaz, mivel a kutyáknak köztudottan nincs időérzékük, inkább...
Igényelhető
A könyv címe megtévesztő: ami Simonnal történik, az nem kiégés. Kiégni az tud, aki előtte égett. A főhős jelleme lapos mint a száraz tehénlepény, élete sikerei ellenére meglehetősen üres. Ez a testi-leki romlás meglehetősen unalmas története. De legalább nem túl hosszú...
A könyv elég érdekes, szinte olvasmányos. A szerzők igyekeztek részletesen leírni, megfogalmazni különböző testhelyzeteket, pózokat, viszont több alapvető kérdésre nem kaptam választ. Pl.: csak zsebre dugott kéz (ami elég gyakori), csípőre tett kéz, hátul hüvelykujjal megtámasztott csípő, stb... Úgyhogy ezek hiánya miatt közepesre értékelem a könyvet. Azt nem tudom, hogy fordításból adódó értelmezési hiba lehetséges-e?
Egy olyan családregénybe futottam bele, amiben a háború csak színtér, kísérő jelenség. A megjelenő rasszok nem semlegesek, bár nincs kimondva, ki a jó és ki a rossz, de erősen érezhető. Ez egy háború ellenes könyvben igen zavaró lenne, ha ez a könyv valójában ellenezné a háborút. Olvasása közben valahogy olyan érzések voltak bennem, hogyha nem merülne fel a veszteség lehetősége a saját oldalon, akkor még szükséges rossznak is tekinthetnénk a mindennapos fegyveres konfliktusokat. Egy férfi író női főhőssel dolgozik, így sajnos a jellemvonások eltolódnak, maszkulinná téve a központi személyt. Bár értelmezhetnénk ezt úgy is, hogy az állandó veszély miatt alakult így a főhős jelleme, a történet végére pontosan az ellenkezője derül ki. Egy hús-vér nő akarna előttünk feltűnni, mégis a regény egésze folyamán darabos, céltalan a megjelenése. A történet sok visszaemlékezést és gondolatot tartalmaz, ráadásul ezek sokszor egyszerre vannak jelen. Mivel a központozás nem egyértelmű, van, hogy az ember egy pillanatra elveszíti a fonalat. Ráadásul a történet egyszer csak véget ér, mintha az ember a Svejket olvasná. Nincs lezárás, egyszerűen benne ragadunk egy képben. Összességében sajnos nem arról kaptam képet, hogy valaki miként tekint a háborúra, mint országokat, családokat forgácsoló folyamatra, hanem, hogy egy asszony miként reagál az őt érő impulzusokra. Kinek ajánlom: - Aki szereti a "Száz év magány" című könyvet. - Aki szeret kirakózni, részletekből felépíteni egy történetet. - Aki szereti a szép leírásokat: táj, szituáció, személy. Kinek nem ajánlom: - Aki azért olvasná el, mert David Grossman írta és más műve tetszett. - Aki könyörtelen háborúellenes művel számol! - Aki a folyamatos történetmesélést szereti. - Aki szereti, hogy valahova eljusson a történet és ne csak lelkiekben (azaz legyen lezárva).
Az első fejezetnél már éreztem hogy ez a könyv érdekes lesz, 100 oldallal később már tudtam hogy kincset ér, mire a végéhez értem úgy éreztem nincs ember aki át tudna verni. Elképesztően jó könyv, egyszerűsített magyarázata a laikus olvasó számára is könnyedén értelmezhető.
Valóban nagyon szórakoztató könyv, rengeteg illusztrációval, ami megkönnyíti a testbeszédek értelmezését. Elég izgalmas megfigyelni akár a buszon, vagy a metrón, vagy éppen egy tárgyaláson, bárhol, hogy ki, miképpen reagál a másik ember viselkedésére. Akik pedig bizonytalanok voltak eddig, hogy kinek tetszenek, azoknak bátran ajánlom a könyvet, garantáltan képesek lesznek észlelni a jeleket kis gyakorlással.
A testbeszéd enciklopédiája egy nagyszerű könyv,érthető, közvetlen és könnyed stílusban tárgyalja meg, a testbeszéd fontosabb jeleit, és mégis rendezett, megfelelően összeszerkeztett.Sok benne az érdekesség, és a kísérletekkel alátámasztott tény. A kedvenc könyveim egyike!! :)
Nekem nagyon tetszett a könyv, bár egy kicsit szomorúan indult. Fantasztikus az egyész könyv, de leginkább Fiú, a főszereplő csínytevései, gondolkodása tetszett benne. Érdemes elolvasni, ahogyan én is tettem.
Nekem nagyon tetszett a könyv! Különösen hogy voltak benne "index" képek, hogy mondhatni könnyebb legyen elképzelni/érthetőbb legyen, hogy mire is gondoltak!