Murakami Haruki

Mesekönyv felnőtteknek. Kevesebb mint 1 órás olvasmány.

Drasztikus kritika a japán családok gyereknevelési kultúrájáról.

Norwegian Wood (The Bird has Flown)A fordító helyében, ha a szerző is megengedi inkább a Beatles dal alcímét használtam volna. (És inkább norvég fa...)

Kezdhetném azzal, hogy tipikus Murakami. De mi a tipikus Murakami? Az, hogy nem tudjuk eldönteni, hogy keressük-e a mélyebb értelmet vagy pedig csak egy beszívott ember képzelgései? Tényleg egy nagy kaland az egész könyv, mégpedig az a kaland, hogy tudjuk-e követni az író őrült tempóját, sikerül-e valaha utolérnünk, és megkapjuk-e a könyv végén a feloldozást. A főszereplő a szokásos, magányos, középkorú férfi, aki éli teljesen átlagos, éppen kiégett életét. Ebbe az egyhangúságba rondít bele egy birka, akit úgy hoz a véletlen(?), hogy meg kell keresnie, méghozzá záros határidőn belül. Ez az váz, de a könyv olvasása közben, minden sokkal lényegesebbnek tűnik, mint ez. Ki a birka? Mi magunk vagyunk, vagy a többi ember, esetleg a vágyaink? Hogy lehet az, hogy aki kapcsolatba kerül a birkával(?), az már sosem tud tőle többet szabadulni, míg a birka bárkit otthagy, ha úgy tartja kedve. És még számtalan kérdés, ha úgy akarjuk. Ha pedig nem, akkor csak egy mi(sz)tikus thriller. Kinek-kinek kedve szerint.

Aki egyszer "belekóstol" a könyvbe, ne is álmodjon róla, hogy le tudja tenni amíg a végére nem ért. Murakami itt sem hazudtolja meg önmagát, a könyv végén sem tudunk meg sokkal többet, mint amikor belekezdtünk a történetbe, ellenben a kételyeink folyamatosan szaporodnak. A trilógia legjobban megírt kötete.

Az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam!

Aki szereti Murakamit, annak ez a könyve is tetszeni fog. A szokásoshoz képest kevesebb misztikum van benne, így témájában és stílusában is közelebb áll a Norvég erdőhöz és a Szputnyik, szívecskémhez, mint a szerző többi könyvéhez. Akinek ezek tetszettek, ezt se hagyja ki.

Lebilincselő történet! Mindenki magára ismerhet valamelyik szereplőben...., vagy mindegyikben!

Mindig várok addig amikor egyben tudom Murakamit olvasni, mert nem jó ki-bejárni ebbe a világba, hanem nagyon jó benne lenni és ezért a végét sem szeretem, mert akkor megint eggyel kevesebb maradt abból amit még nem olvastam. Nem tudom milyen ha a birka belénk bújik, de kíváncsi lettem. Keressük hát a birkát mert "Csak az él igazán, akinek van keresnivalója ezen a világon."

Nem tudom, volt-e már dolgom Murakaminál szadistább íróval. Egy sötét erdőbe dobja az olvasót, aki négykézláb kúszik és tapogatózik. Aztán elé dob egy pici morzsát, az olvasó pedig felkapja a fejét és körbekémlel, hogy honnan jött ez a kis élelem és van-e még. Aztán az író tovább éhezteti a szerencsétlent, míg a végelgyengülés szélén állva újabb morzsácskát hint elé. És így tovább, és így tovább, míg az olvasó reménykedni nem kezd, hogy az út végén megtalálja a mézeskalácsházat, amiből a morzsák származnak. És az egészben az a legperverzebb, hogy az olvasó mindezt a tortúrát egyszerűen élvezi.

Egyáltalán nem tetszett. A főszereplő kivételével mindenki depressziós a regényben. Kinek lehetne ilyen könyvet ajánlani?! Szerintem senkinek.

Murakami szerfelett huncut író. Kifejlesztette az a regényformát, ami szinte kórosan fenntartja az olvasói figyelmet - a párhuzamos fejezeteket, amik mindig egy izgalmas pillanatban szakadnak meg, hogy a másik síknak átadják a szót, az átlagos főhőst, akivel könnyű azonosulni, és aki egyszer csak szembe kerül valami érthetetlennel, valamivel, ami jóval nagyobb nála, a különös figurákat, a csavarosan kialakított misztikus légkört, a nyugtalanítóan elvarratlan szálakat, a macskákat, a főzést, a köznapiságig lecsupaszított nyelvezetet, ésatöbbi, ésatöbbi -, és nem fél újra és újra hasznosítani azt. Bár persze vannak erősebb és gyengébb regényei, de Murakamitól összességében mindig azt kapjuk, amire számítunk. A "letehetetlen" fogalmának irodalmi illusztrációja lehetne. P.

Elgondolkodtató, kedves, érzékeny, megható történet egy fiúról, aki gyermekkori szerelemével évekkel később, már családapaként találkozik újra. Érdemes elolvasni, nagyon megérinti az embert...

Imadtam az elso mondattol az utolsoig. Izgalmas, humoros, remekul megirt igazi konyvcsemege.

Érzékeny helyre tapintott megint Murakami. Azt hiszem mindannyian gyerekkori érzéseink köré rakjuk a felnőttkoriakat és bár gyerekkori szerelmeinkre nem gondolunk gyakran, de bennünk élnek és ha később véletlenül összehoz velük a sors kiszabadulhat a szellem a palackból. Álomszép ez a történet, visszafogottságával és misztikumával. Milyen jó lenne, ha ilyen könyv lehetne a sikerlisták első helyén a mostaniak helyett.

A Kafka, a Világvége és a Kurblimadár után kíváncsisággal olvastam ezt a könyvet Murakamitól. Azt kerestem, hogy mitől olyan jók nekem a Murakami írásai. Gombnyomogatós, mindent azonnal szeretnénk elérni világunkban Murakami személyes története arról mesél, hogy tehetség mellé türelem és kitartás is kell ahhoz, hogy nagyszerü irodalom szülessen. Az egész könyvet nagyon szeretem, de a két következő részt kiemelten említeném: Egyszerűbben fogalmazva: nem tehetünk mindenki kedvére. Nagyjából hasonló stratégia alapján vezettem a báromat is. Az üzletbe nagyon sok vendég betér. Ha tízből egy úgy erzi, hogy Jó kis hely ez! Tetszik, jövök máskor is!, az már elég. Ha tíz betérőből egy törzsvendég lesz, az üzlet már működik....Az viszont fontos, hogy annak a bizonyos egynek biztosan, maradáktalanul tetsszen. Ennek érdekében az üzletvezetőnek egyértelmű hozzáállással és filozófiával kell rendelkeznie, és amellett türelemmel, fagyban-szélben ki kell tartania. És az iskoláról: A legfontosabb amit az iskolában megtanulunk, az az, hogy a legfontosabb dolgokat nem lehet az iskolában megtanulni.

Letehetetlen! Minde egyes regény utazás Murakami Harukival egy másik dimenzióba!!!

Alig várom már az újabb megjelenést. Kénytelen vagyok németül olvasni a többi művét,de azért az anyanyelven eljes az élmény. Élmény márpedig a javából minden egyes műve.

Mindenkinek ajánlom aki akar egy nagyobb szünetet tartani, és szeretne elmélyedni egy olyan világban ahol a macskák beszélnek, ahol az emberi érzelmek megértésre találnak, és persze halak potyognak az égből. Nakata, és Kafka története talán nem is olyan érdekes egy hét után elfelejtettem, a párbeszédeket viszont az ember újra és újra elakarja olvasni. Zseniális!

Fantasztikus könyv! A történet szövevényes, és izgalmas, a szereplők tele meglepetéssel! Mindenkinek ajánlom!

Nekem nagyon tetszett. Szerintem ez a legjobb mind közül!

Hűűű, nagyon furcsa... De a világvégi ház mint a végső magunkba fordulás metaforája nagyon jó! De miért pont birka??? Vagy ez túl racionális kérdés? A lélek mélységeiben rejlő birka. Mindegy, érdekes volt, de nekem erőltetetten misztikus, bocs.

Murakami negyven millió példányszámban kel el hazájában és más keleti nyelveken, sőt Franciaországban is 40 ezer példányban. A napi tíz kilométert futó írónak ezzel olyan bravúrt sikerült végrehajtania, mintha a Gallimard Tisza Kata, Ficsku Pál, Gerlóczy Márton, s a non plus ultra Németh Gábor ouvre-jét adná ki félmilliós példányszámban, ami már a tudománytalan misztikumok terrénumába tartozik. A jóslásoktól, a kútba dobásig, szerencsés megmenekülésig, egy ember valóságos lenyúzásától kezdve a pollúcióig, egy házasság tönkremenése közben szerzünk igazi, vagy épp misztikus ismereteket. Murakami e művében a női egyenjogúsággal, az identitással, a történelemmel, a lezáratlan háborúval kapcsolódó kérdéseket dramatizál. A szereplők lelkében külön harcot vívnak a múlt és a jelen megmásíthatatlan értékrendjei. Miközben regényében a szexuális forradalom velejárójaként örömünnepét üli az orális szex. Regényvilágának vibráló levegője még egy balul sikerült hírszerzési műveletet is elbír. A vibrálás a materialista narratíva és az ontológiai kérdésfelvetések közt ahhoz a szerencsés tapasztalathoz juttatja az olvasót, hogy halmozás helyett az embernek azt kell keresnie, ami nélkülözhető. Etnikumok közti és interperszonális szenvedélyek, kapcsolatrendszerek meg létstratégiák érdeklik, hol a belletrisztika, hol a széppróza eszközeivel adagolva a befogadást. Vitathatatlanul ma ő a legeurópaibb japán a kreatív írástechnikában. Életművét max. 12 műben opponálta, Tánc, tánc, tánc c. regénye most áll fordítás alatt. Kerekes Tamás

Nekem igazán tetszett ez a könyv, pont úgy mint Murakami többi alkotása... várom a következőt :)

Nagyon-nagyon jó, igaz amit ráírtak, tényleg nem lehet letenni. A történet izgalmas, a szereplők megkapóak... Ha valaki szereti Murakami könnyed, humoros, mégis komoly és mindenek fölött titokzatos stílusát, annak mindenképpen el kell olvasnia. Angolul tudóknak a többi könyvet is nagyon tudom ajánlani. Érdemes rászánni az időt.

A fülszöveg alaposan téved: a szerző nem ismeretlen Magyarországon, néhány éve ugyanis az Európa már kiadta a Világvége, avagy a keményre főtt csodaország című regényét.

Lebilincselő,nem lehet letenni,a valóság és a misztikum határán játszódik.Jó kis könyv!

Cool