Jó könyv, hiteles. Nem a szokásos történet, nem szokványosan (nyállal meg szentimentálisan) megírva, nem is happy end-es. A főhősnő férje, majd szerelme is jó példa arra, hogy az emberek típusai eléggé kultúra- és vallásfüggetlenek: szólamok, a történelmi sérelmek hangsúlyozása, a sikertelenség miatt más nemzet hibáztatása, cselekvésképtelenség - nálunk is sok embert jellemez. Érzik, hogy valami nagyon nem jó, de nem tudják, mi kellene helyette. Jókat ír leveleiben a hősnő húga, bár talán néha túl sok. A sok jó mondat közül az egyik, amikor Naznin azt mondja a fiúnak: "Mi csak kitaláltuk egymást". Ez is nagyon gyakori bárhol a világon, hogy a párok valami elképzelt, sóvárgott képet látnak a másik helyett. A többségnek nem hinném, hogy tetszene a könyv (nem pörög, nincs "akció"), és ez nem baj. Vannak más jó könyvek is, aki olvas, talál magának valót.