Mesterházi Mónika

Érdekelt a könyv, de sajnos a vége felé nagyon bőbeszédű lett. Az író, a betegei által gyógyult meg pszihésen, de ez a sok lelki sérült az olvasónak hosszadalmas és megterhelő. Ízlésficam, nekem európainak, hogy a konferenciabeszédei befejezése mindig egy "grand battement".

Olvasom, olvasom - lassacskán kizárólag kötelességtudatból, támpont véleményalkotáshoz - de az összes díj ellenére nagyon nem akar tetszeni. Olyan történt velem, ami már időtlen idők óta nem fordult elő: őszintén megbántam, hogy megvásároltam a kötetet.

Remek válogatás, érdekes leírásokkal és nagyszerű képválogatással. Elsősorban Mucha és szecesszió szerelmeseknek ajánlott mű.

Már az írónő sem szimpatikus. Azt hiszem szóba sem állnék vele...

Én kifejezetten le voltam nyűgözve a Lempierre-lexikontól, másodszori olvasásra még inkább, mint elsőre. Az a mitologikus homály, ami bevonta az egyébként valóban nem egyszerű szöveget, nálam elősegítette, hogy valóságként fogadjam el a fikciót. Norfolk későbbi regényeiben viszont ez a homály valóban kissé túl áthatolhatatlanná vált, és (különösen a Vadkan képében-ben) már néhol az olvasás örömét csorbította. A John Saturnall számomra azért volt meglepő, mert mintha Norfolk némileg olvasóbarátabb verziót alkalmazna: a mondatok egyértelműek, kevesebb a mélymitológiai utalás, a textus levegősebb, nem sűrű, mint a tészta. Nem tudom eldönteni, ez kárára vagy hasznára válik a könyvnek, de a John Saturnalltól azoknak sem kell visszahőkölniük, akik csak simán egy minőségi kosztümös könyvet akarnak olvasni, de birkózni a prózával nem szeretnek. Szép tiszta szöveg, jó történet, jó lezárás. P.

Én is osztom a véleményt, végigolvastam, de a vége unalomba fulladt.

Nagyon izgalmasnak tünt a téma, ezért elkezdtem olvasni a könyvet. Sajnos a felénél félre kellett tennem, mert kezdett unalmassá válni. Talán majd egy késöbbi alkalommal tovább tudom olvasni. Nekem va-lahogy nem jött be.

Az alapötlet jó volt, de sajnos ebből Krauss többet is ki tudott volna hozni.

Idézetes gyűjteményekbe ki lehetne másolni a fél könyvet! Vagy a háromnegyedét! Szerintem aki értékeli az igényes irodalmat, az mindenképpen először megveszi magának, majd az összes ismerősének ajándékba!