Kovács Ottilia

Nagyon szeretem ezt a könyvet. Annyira jó a hangulata! Olyan emberi világot, olyan emberi, társas, baráti kapcsolatokat tár elétek, amivel nap mint nap találkozhattok mégis mégsem olyan, mintha tükörbe néznétek. Inkább amolyan görbe tükör, de sokszor tapasztaljuk, hogy a görbe tükör sokszor egyenesebb lézersugárnál fanyarabb, ironikusabb, melankolikusabb, szomorkásabb, pofonvágósabb, éppen ezért igazabb, mint a valóság. Egyszóval, szeretnék mindenkit inspirálni arra, hogy ismerkedjen meg Timo Parvela írói világával, akár éppen ennek a könyvének a kézbevételével. Nagyon egyszerű, mégis igen plasztikusan kifejező, mély érzelmeket ébresztő nyelvezetet használ, és szinte valamennyi helyzete igazi, helytálló, tanulságos. Ha nem marakodnak, mint amilyennek hétköznapi életünkben be vannak állítva, a Kutya és a Macska közti kapcsolatot épp ilyennek képzelném el. Macska-Miú folyton túljár Kutya-Vaú eszén és a végtelenségig kihasználja, és emellett még mézesmázosan ravasz, szégyentelenül lusta, sokszor kedvetlen, gyakran unatkozik és pofátlanul szemtelen. Vaú-Kutya pedig mindent megtesz, feláldoz, odaadóan él(=létezik) kettejük barátságáért. Ő az, aki folyton dolgozik, tevékenykedik az otthon melegéért, takarít, főz, teát készít, felméri és megoldja az aktuális problémákat: pl. ősszel leveleket seper, felkészül a téli túlélésre, télen havat lapátol, tavasszal kirándulást szervez, nyáron partikat ad a barátoknak egyszóval gondoskodik, feltétel nélkül tesz meg mindent, és mindez neki cseppet sem áldozat, mert neki a barátság az első, a mindenek feletti. Kicsit bugyutának tűnik, de valójában ez önzetlenség, ami Vaú igazi értéke, emiatt elszakíthatatlanok ők ketten, és ezt a könyv végén Miúnak is be kell látnia: ez a barátság Vaúnak köszönhetően él még ma is, és fog élni örökké. Sokszor éreztem a jellegzetes "macska-fölényt" és az ezzel szemben álló "kivert-kutya" hangulatot és én szere(t)tem ezt a "kivert-kutya" hangulatot érezni...

Nagyon szeretem ezt a könyvet. Annyira jó a hangulata! Olyan emberi világot, olyan emberi, társas, baráti kapcsolatokat tár elétek, amivel nap mint nap találkozhattok mégis mégsem olyan, mintha tükörbe néznétek. Inkább amolyan görbe tükör, de sokszor tapasztaljuk, hogy a görbe tükör sokszor egyenesebb lézersugárnál fanyarabb, ironikusabb, melankolikusabb, szomorkásabb, pofonvágósabb, éppen ezért igazabb, mint a valóság. Egyszóval, szeretnék mindenkit inspirálni arra, hogy ismerkedjen meg Timo Parvela írói világával, akár éppen ennek a könyvének a kézbevételével. Nagyon egyszerű, mégis igen plasztikusan kifejező, mély érzelmeket ébresztő nyelvezetet használ, és szinte valamennyi helyzete igazi, helytálló, tanulságos. Ha nem marakodnak, mint amilyennek hétköznapi életünkben be vannak állítva, a Kutya és a Macska közti kapcsolatot épp ilyennek képzelném el. Macska-Miú folyton túljár Kutya-Vaú eszén és a végtelenségig kihasználja, és emellett még mézesmázosan ravasz, szégyentelenül lusta, sokszor kedvetlen, gyakran unatkozik és pofátlanul szemtelen. Vaú-Kutya pedig mindent megtesz, feláldoz, odaadóan él(=létezik) kettejük barátságáért. Ő az, aki folyton dolgozik, tevékenykedik az otthon melegéért, takarít, főz, teát készít, felméri és megoldja az aktuális problémákat: pl. ősszel leveleket seper, felkészül a téli túlélésre, télen havat lapátol, tavasszal kirándulást szervez, nyáron partikat ad a barátoknak egyszóval gondoskodik, feltétel nélkül tesz meg mindent, és mindez neki cseppet sem áldozat, mert neki a barátság az első, a mindenek feletti. Kicsit bugyutának tűnik, de valójában ez önzetlenség, ami Vaú igazi értéke, emiatt elszakíthatatlanok ők ketten, és ezt a könyv végén Miúnak is be kell látnia: ez a barátság Vaúnak köszönhetően él még ma is, és fog élni örökké. Sokszor éreztem a jellegzetes "macska-fölényt" és az ezzel szemben álló "kivert-kutya" hangulatot és én szere(t)tem ezt a "kivert-kutya" hangulatot érezni...

Miú és Vau- annak ellenére, hogy nagyon mások, hiszen az egyik kutya a másik macska- barátok. Miú hisz abban, hogy vágyaink beteljesülnek, Vau nem hisz a csodákban. Mégis társak. A mély megértéssel és finom iróniával átszőtt történetek egyszerre világítanak rá saját életünk esendőségeire és örömeire... Ajánlom a szülők figyelmébe!

Miú és Vau- annak ellenére, hogy nagyon mások, hiszen az egyik kutya a másik macska- barátok. Miú hisz abban, hogy vágyaink beteljesülnek, Vau nem hisz a csodákban. Mégis társak. A mély megértéssel és finom iróniával átszőtt történetek egyszerre világítanak rá saját életünk esendőségeire és örömeire... Ajánlom a szülők figyelmébe!

Üdv! Én imádom a finn nyelvet, a kultúrát, a finn embereket. Nagyon örtültem, amikor nemrég a libribe járva ráakadtam erre a "gyöngyszemre". Nagyon jó könyv