Kati Marton

Kati Marton eddig megjelent könyveinek sorában nem ez a legjobb, de mindenképpen olvasmányosnak mondható. A szerelem hálás téma, a helyszínek szintén vonzóak, Amerika, Párizs mindig érdeklődésre tarthat számot. A szerző érdekes, színes egyéniség, akinek élete bővelkedik az izgalmas, bátran vállalt eseményekben és ezt újságírói múltja kapcsán is sikeresen jeleníti meg. Szívesen olvastam volna többet az események hátteréről, a 68-as diáklázadásról vagy a politikusok hozzáállásáról egy-egy esemény sodrásában, de ezúttal a szerelem felülírta a történelmet.

Nagyon szeretem Kati Marton könyveit, már az összes megjelentet olvastam. A könyv saját életéről, két nagy szerelméről szól. Nagyon őszintén ír örömeiről, bánatairól, boldogságáról, kételyeiről, botlásairól. Második férje Richard Holbrooke halála utáni magányáról, útkereséséről, amikor tovább kell élni, de nagyon nehéz, már semmi nem lesz olyan mint régen. A történet nagy része Párizsban játszódik, ahol a város hangulata olyan szemléletesen van leírva, hogy az ember úgy érzi ő is az utcán sétál. Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki szereti a szívbemarkoló igaz történeteket.

Miután hallottam Ungvári Tamás interwiev-ját a szerzővel, nagy érdeklődéssel vettem meg ezt a könyvét. Egy szuszra olvastam el, majd családom tagjai egymás kezéből kapkodták. Kati Marton nemcsak egy olvasmányos, jól felépített történetet írt, hanem hitelessége, őszintesége, sok vonatkozásban a saját életemmel megegyező események (amiket a történelem kreált) megjelenítése, felejthetetlenné tette ezt a művét. Az már csak hab a tortán, ahogy kedvenc városom, Párizs él e könyv lapjain. Konklúzió: Elolvasom a többi írását is és szívből ajánlom minden olvasónak.

Most kisebb a nyomás és kevesebb az izgalom. A történelem többé nem tör be szélvészként az ajtón, és nem kiabál be senki: Katika!. De remélem, hogy tartok valamerre, és nemcsak menekülök egy életformából, amely véget ért. A legjobb hollywoodi forgatókönyvíró sem tudott volna fordulatosabb történetet írni, pedig Kati Marton csak az életéről ír. Ebben a hétköznapi ember számára ismeretlen világban Bill Clinton meghívás nélkül beugrik, leül a karosszékbe és a világ legtermészetesebb dolga, hogy Whoopy Goldberg, Soros György vagy akár Nelson Mandela a vacsoravendégeink. De ne szaladjuk ennyire előre. Szépség, izgalom, szenvedélyes romantikus szerelem ez Párizs. Marton életének szinte minden fontos eseménye ehhez a városhoz kötődik. 1968-ban a Sorbonne-ra járt és szemtanúja volt a diáklázadásoknak. 10 évvel később az ABC bonni tudósítójaként ismét közel került a városhoz és megismerkedett Peter Jenningsszel, a közismert tévés újságíróval. Kettejük kapcsolata elviselhetetlenül intenzív volt, mivel valamelyikük éppen megérkezett vagy elutazott. Tizennégy év házasság és két gyerek után váltak el, mert Jennings nem támogatta Marton karrier ambícióit. A diplomata óriás Richard Holbrooke amikor megtudta Marton válási szándékát ötnapos kirándulásra invitálta Martont a Loire-völgybe. A kirándulás utolsó estéjén bevallotta Martonnak, hogy már évek óta tudja, hogy ő számára a tökéletes társ, intellektuálisan, érzelmileg és másként is. Tizenöt évig voltak házasok. A történet ott fejeződik be, ahol elkezdődött. Holbrooke halála után (2010. december 13.) miután letudta kötelezettségeit, Marton újabb esélyt kapott a városban, hogy megpihenjen és megértse az életét. Diáklázadás, háború, a világpolitika hétköznapjai és szereplői egy újságíró, író és diplomatafeleség szemével. Tudom, cliché, de akkor is az élet írja a legjobb sztorikat.

Remek könyv, kötelező olvasmánynak is beillene.