Durica Katarina

Felvideki magyarkent tinedzserkrom es huszas eveim teltek abban a rettegesben, abban az abszurd es szinte elmeselhetetlenul nyomaszto atmoszferaban, amirol Katarina ir, es amit sikerult is neki maradektalanul megfestenie. Ok mindenhol ott voltak: a diszkokban, a falunapokon, az utcan, az utakon, ettermekben, iskolak elott...MINDENHOL! Mindenki rettegett toluk, rajuk sem mert nezni senki. A "sustyakis" "botaszkis", feher zoknis csicskasaik pedig mint kis spionok, beferkoztek a panellakasokba - hiszen ott eltek - es szallitottak a hireket...a fuleseket...a lanyokat. 95/96-ban voltam katona, sok szerdahelyivel egyutt...elso kezbol, frissen, melegeben hallottam ezokrol a borzalmakrol, amiket az irono megorokit a konyvben. Senki ne higgye, hogy ez fikcio!...vagy leanyregeny. Ennek a konyvnek minden szava igaz. Nem tudtam letenni!