Karen Thompson Walker

Szerettem olvasni,mert adott lehetőséget kicsit magamba néznem. Adott lehetőséget elgondolkodnom a részleteken,azon hogyha nekem kellene ezt átélnem mit tennék. Adott lehetőséget átéreznem,hogy egy gyerek hogyan láthatja a széthulló világot körülötte. És szerettem,mert eljátszadozhattam a "mi lenne ha..?" gondolataimmal. Emellett az írónő nagyon érzékien tudja felfesteni elénk a kívánt helyzetet ami fontos a regény kapcsán,hiszen olyanról olvashatunk ami számunkra talán teljesen elképzelhetetlen,ismeretlen így fontos a részletek ismertetése. A könyvben a legmeghatározóbb a végig uralkodó világvége hangulat ami azt az érzetet adja az olvasóknak,hogy akár ez holnap is elkezdődhet. De az is lehet,hogy a jövőhéten. A regényben uralkodó hangulattól kiráz a hideg,a tudattól,hogy milyen is lehet a vég,azaz milyen lehet:a halál. A vége tetszett,mivel akkor volt képes a legnagyobb hatást gyakorolni rám a történet.

Elragadott ez a történet! Először inkább olyan kitaláltnak tűnik, de aztán rájön az ember, hogy mi van, ha mindez egyszer tényleg bekövetkezik? Annyit ártunk és kihasználjuk a Földünket nap mint nap, hogy egyáltalán nem biztos, hogy egyszer nem "lesz elege" és nem fordul ellenünk... Számomra attól volt rémisztő, mert már most is történnek olyan természeti katasztrófák olyan helyeken, ahol eddig ez nem volt jelen. Remek könyv, az ember egyszerre fél, hogy mi lesz a végén és reménykedik, hogy biztosan jóra fordulnak a dolgok...

Egyszerűen imádtam ezt a könyvet. Nem szokásom ebben a kategóriában olvasni, de ez mégis a szívemhez nőtt. Úgy kezdtem bele, hogy nem is tudtam miről szól. De szerintem így lett a legjobb. Eddig még elképzelni sem tudtam, hogy valaki ezekről a dolgokról írjon, s elgondolkoztat vajon tényleg történhet-e ilyen ebben a világban. Kedvencem lett.

Magával ragadott a könyv, alig tudtam letenni. Mégsem azzal a mohó élvezettel olvastam, hanem döbbenten, megrendülve. Egy utópia, mely valóságossá is válhat, elhiszed, hogy megtörténhet, mert nem képtelenség, és ráadásul oly valósághűen is van leírva. Elgondolkodtató az életről, az idő múlásáról, az emberi kapcsolatokról. Annyi minden van, amit természetesnek veszünk az életünkben, és nem tanuljuk meg értékelni, pedig nem tudhatjuk, hogy a rendelkezésünkre áll majd a jövőben.

Azért olyan ijesztő, mert nincs benne áltudományos hókusz-pókusz, csak az egyre fogyatkozó remény és a makacs alkalmazkodni- és tovább-élni akarás és közben tudjuk, hogy semmi esély visszafordítani a változást. Brrrr.

Érdekes feltevés! Felmerül a kérdés bennünk, mennyi az esélye a valóságban annak, hogy megtörténnek a könyvben megfogalmazott események. Az, hogy a Föld forgása lassulni kezd, a sötét és a világos napszakok meghosszabbodnak. Érdekfeszítő a történet és a főhős, egy 11 éves kislány sorsa, aki hirtelen felnőtté válik a bekövetkezett változások miatt.

Annyira valós és annyira drámai. Az emberi természetről, viselkedésről, emlékekről melyek mindannyiunk, az emberiség számára fontosak. Egy olyan lehetséges jövőképet ábrázol, amely akár már holnap bekövetkezhet, s nem marad más csak a remény...

Huh! Hát nem is tudom hol kezdjem. Ez a könyv, annyira megérintett! Mostanában sok fantasyt olvastam mindenféle lényekkel, de azok nem jelentettek fenyegetést. Ez a könyv viszont Félelmetes! Amit leír, akár meg is történhet! A történet nagyon tetszett, amit egy visszaemlékezésből tudunk meg. Julia, a Föld lassulásának kezdetét és annak kb. első évét meséli el. Hihetően, emberien, egy 11 éves lány életén és szenvedésein keresztül. És ebben van az ereje. Fantasztikus!

Számomra ez a könyv nem sci-fiez a könyv az emberiség drámája és ha meghat, ha megkönnyezed, ha megdöbbent, az nem azért van, mert Julia sorsa annyira szíven vág az azért van, mert felismered, mert rádöbbensz: ez a könyv rólad szól. És arról, aki melletted ül. Meg a szomszédodról. Meg a világ valamennyi emberéről. Arról a sok-sok emberről, aki tönkreteszi szép lassan a Földet. A mi drámánk ez. A mi végzetünk.

Szomorú, mégis vidám. Melankolikus és inspiráló. Utópisztikus és elgondolkodtató. Gyerekes, mégis bölcs. Ijesztő lehetséges?!? A valódi titkát nem sikerült megfejtenem. Érdemes elolvasni.

Összességében tetszett a könyv. Nem voltak benne átütő erejű, fantasztikus nagyjelenetek, inkább az emberi kapcsolatok változására helyezte a hangsúlyt az írónő. És ezzel együtt hihetőbb is, mert hétköznapi emberek hétköznapi problémáikat különleges körülmények közé ékelte be. Elgondolkodtató, hogy az emberek hogyan közösítik ki a másképpen gondolkodókat még akkor is, amikor inkább össze kellene tartaniuk....

Én is!

Szeretem ezt a könyvet! :)