Jill Hathaway

Igazából szerettem olvasni ezt a könyvet. Szerettem, mert könnyed volt, szórakoztató és jó stílusban megírt. Észrevétlenül suhantak a lapok egymás után és egyszer csak azt vettem észre, hogy a végére értem. Másokkal ellentétben engem nem zavart, hogy komoly témákat érint a könyv, hogy próbál beleszőni minél több tinit érintő problémát (igen: evészavar, klikkesedés és kiközösítés a gimnáziumban, a tinik kegyetlenkedése, öngyilkosság, szülők felelőssége, elhanyagolás stb.) Miért ne tenné, hiszen mindez hozzátartozik az élethez, nem igaz? Egyedül Amber esetében lettem ismét iszonyat dühös mint mindig, hasonló esetben. Egyszerűen nem bírom megérteni és elfogadni, hogy mennyire banális dolgok miatt érzik úgy a tinédzserek, hogy az életük fabatkát sem ér! A karakterek kicsit tipikusak voltak számomra minden tinikönyvben ugyanaz, csakúgy, mint a szerelmi háromszög, vagy a belémzúgott a legjobb barátom története, dehát valószínűleg azért tinikönyv :-) Egyedül a krimiszál tűnt nekem kicsit kevésnek szerettem volna valami nagy-nagy váratlan fordulatot, nagy csavart megvolt rá a könyv ígérete, nagyon bíztam benne a sok direkt gyanúsítás után de igazából elmaradt. Vagy csak én olvastam sok krimit már életemben nem tudom a könyv felétől kb. sejtettem, ki lesz a gyilkos:( ezért a pontlevonás De összességében nagyon élvezetes, könnyed és szeretnivaló könyv :-)