Henri Beyle Stendhal

Utoljára akkor olvastam, amikor kötelező volt. Már akkor is elragadott, most érdekes volt felnőtt fejjel olvasni. Hihetetlen mennyi történelmi és irodalmi alakot belesűrít Stendhal ebbe a könyvbe, és hogy mennyi mindent kellett tudnia egy embernek abban az időben, hogy műveltnek tartsák és tudjon társalogni. Julien figurája zseniálisan van összerakva, a szerző stílusa pedig, amikor konkrétan megszólítja az olvasót és elnézést is kér saját maga vagy a szerkesztője miatt, közvetlenné teszi az egész stílusát. Imádom. :)

Stendhal ebben a műben is hű magához, mivel az intrika és a szerelem a Pármai kolostorban is lebilincselően izgalmas elegyet alkot. A waterloo-i csatát megjárt nemes fiatalember, Fabrizio del Dongo, afférba keveredik egy fiatal színésznővel, akinek a szeretője bosszúból meg akarja ölni. Fabrice leszámol a szeretővel, de a felelősségre vonást nem tudja megúszni, így Párma legmagasabb tornyában egy cellában köt ki. A raboskodás azonban nem fullad unalomba: a Fabrice beleszeret a parancsnok lányába. Az izgalmakkal és szerelemmel teli folytatás tehát garantált Stendhal mesterien egyensúlyoz a romantika és a realizmus határán ezért mindkét műfaj kedvelői számára kihagyhatatlan mű. Ott a helye a könyvespolcon, Stendhal másik klasszikus alkotása, a Vörös és fekete mellett!

Marie-Henri Beyle (írói álnevén Stendhal) Franciaország 19. század eleji, ármánnyal és romantikával fűszerezett, társadalmába kalauzolja az olvasót. Az egyszerű sorból származó tehetséges fiatalembernek, Julien Sorelnek, két választása van, hogy karriert építsen: katonának áll (vörös) vagy a papi hivatást választja (fekete). Bármelyik utat is választja, mindenhol cselszövéssel és intrikákkal szembesül, amely próbára teszi erkölcsi józanságát. Vajon sikerül embernek maradnia, ebben a zűrzavaros történelmi korszakban? Vannak még tiszta szívű, heves érzelmű romantikus hősök? Az erkölcsi romlás törvényszerű? Vörös vagy fekete? Ezek olyan kérdések, amelyeket a 21. században is feltehetünk, mivel a mai Sorel-ek is szembesülnek hasonló problémákkal és saját romlásukkal. Éppen ezért lerakhatatlan és lebilincselő ez a fordulatos cselekménnyel megáldott, a tisztesség és karriervágy határát feszegető könyv.

Marie-Henri Beyle (írói álnevén Stendhal) Franciaország 19. század eleji, ármánnyal és romantikával fűszerezett, társadalmába kalauzolja az olvasót. Az egyszerű sorból származó tehetséges fiatalembernek, Julien Sorelnek, két választása van, hogy karriert építsen: katonának áll (vörös) vagy a papi hivatást választja (fekete). Bármelyik utat is választja, mindenhol cselszövéssel és intrikákkal szembesül, amely próbára teszi erkölcsi józanságát. Vajon sikerül embernek maradnia, ebben a zűrzavaros történelmi korszakban? Vannak még tiszta szívű, heves érzelmű romantikus hősök? Az erkölcsi romlás törvényszerű? Vörös vagy fekete? Ezek olyan kérdések, amelyeket a 21. században is feltehetünk, mivel a mai Sorel-ek is szembesülnek hasonló problémákkal és saját romlásukkal. Éppen ezért lerakhatatlan és lebilincselő ez a fordulatos cselekménnyel megáldott, a tisztesség és karriervágy határát feszegető könyv.

Stendhal 52 nap alatt írta meg ezt a( a Vörös és fekete után a második legismertebb)regényét. Nem írom le a történetet, de röviden úgy jellemezném, hogy a nehezen beteljesült szerelmek könyve. Nekem nagyon tetszett, pedig a Vörös és fekete után úgy gondoltam, hogy többet Stendhalt nem veszek a kezembe. Itt nincsenek oldalakon át tartó lelki gyötrelmek,inkább az érzelem és az értelem együttes jelenléte nehezíti meg a szereplők döntéseit. És olyan igazi olaszos temperamentumokkal találkozhatunk, vagyis én ilyennek képzelem őket.

Végre annyi olcsó füzet után gyönyörű, maradandó kivitelű könyvben a napóleoni kor nagy regénye. Nemrég a tévében is láttam: Gerard Philippe játszotta.