A pármai kolostor

Végre annyi olcsó füzet után gyönyörű, maradandó kivitelű könyvben a napóleoni kor nagy regénye. Nemrég a tévében is láttam: Gerard Philippe játszotta.

Stendhal 52 nap alatt írta meg ezt a( a Vörös és fekete után a második legismertebb)regényét. Nem írom le a történetet, de röviden úgy jellemezném, hogy a nehezen beteljesült szerelmek könyve. Nekem nagyon tetszett, pedig a Vörös és fekete után úgy gondoltam, hogy többet Stendhalt nem veszek a kezembe. Itt nincsenek oldalakon át tartó lelki gyötrelmek,inkább az érzelem és az értelem együttes jelenléte nehezíti meg a szereplők döntéseit. És olyan igazi olaszos temperamentumokkal találkozhatunk, vagyis én ilyennek képzelem őket.

Stendhal ebben a műben is hű magához, mivel az intrika és a szerelem a Pármai kolostorban is lebilincselően izgalmas elegyet alkot. A waterloo-i csatát megjárt nemes fiatalember, Fabrizio del Dongo, afférba keveredik egy fiatal színésznővel, akinek a szeretője bosszúból meg akarja ölni. Fabrice leszámol a szeretővel, de a felelősségre vonást nem tudja megúszni, így Párma legmagasabb tornyában egy cellában köt ki. A raboskodás azonban nem fullad unalomba: a Fabrice beleszeret a parancsnok lányába. Az izgalmakkal és szerelemmel teli folytatás tehát garantált Stendhal mesterien egyensúlyoz a romantika és a realizmus határán ezért mindkét műfaj kedvelői számára kihagyhatatlan mű. Ott a helye a könyvespolcon, Stendhal másik klasszikus alkotása, a Vörös és fekete mellett!