A KönyvKereső szolgáltatás csak regisztrált ügyfeleink számára elérhető.
Hogy igénybe tudja venni, kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon oldalunkon.
Dr. Hankiss János irodalomtörténész, író, könyvtáros, debreceni franciaprofesszor, az Egyetemi Könyvtár Zeneműtárának megszervezője. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Genfben és Párizsban végezte, 1915-ben a Budapesti Tudományegyetemen német-francia szakos tanári oklevelet szerzett és francia irodalomtörténetből doktorált. 1915. szept. 1-től az egri állami főreáliskola helyettes, 1916. ápr. 8-tól rendes tanára. 1916 őszén kinevezték a Debreceni Tudományegyetem francia és német lektorának. Hankiss személyében egy fiatal, energikus szervező került a debreceni egyetemre, aki irodalomtörténeti dolgozataival már hírnevet szerzett. "A francia irodalom története a XVIII. században" tárgykörből 1919 áprilisában habilitálta őt a Bölcsészettudományi Kar. Hankisst ezután a Külügyminisztérium Tudományos Osztályára, a Békeszerződést Előkészítő Irodába rendelték be, ő fordította franciára a trianoni békeszerződéssel kapcsolatos magyar javaslatokat és ellenérveket. Miután 1920-ban visszatért Debrecenben, ellátta a francia tanszék helyettesítését, majd 1923 március 29-én a Horthy kormányzó ki is nevezte Hankisst nyilvános rendkívüli tanárnak,4 majd 1929 március 19-én nyilvános rendes tanár lett. Tudományos tevékenységét tekintve összehasonlító irodalomtudományi és irodalomtörténeti munkái mellett irodalomelméleti műveket, műfordításokat, antológiákat (Berzsenyi, Madách, stb.) alkotott. Igazi kultúrdiplomata volt: előadásokkal, francia és olasz nyelvű könyveivel a magyar kultúra külföldi megismertetését szolgálta. 1943 áprilisában a Kállay-kormányban Szinyei Merse Jenő miniszter mellett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium politikai államtitkára lett. Valószínűleg államtitkári kinevezésénél azért esett a debreceni professzorra a választás, mert Hankiss nem németbarát, hanem a nyugati orientáció híve volt, főleg francia kapcsolatokkal és szerte a világon jó hírnevű kultúrdiplomatának számított. Hankiss rektorsága a II. világháború legzavarosabb időszakára esett, amikor az ország hadszíntérré vált, az oktatás pedig megszakadt. Miután 1944 októberének elején a minisztériummal megszakadt a kapcsolat, Hankiss Budapestre utazott megbeszélésre és további utasításokért, de visszatérni már nem tudott a hadi helyzet alakulása miatt. Élete utolsó éveiben zenetörténettel foglalkozott (főként Liszt életével és munkásságával), így érthető, hogy az egyetemi könyvtárban található zenei könyvek és kották felkeltették érdeklődését és 1958-ban az ő munkájának köszönhetően létesült a Zeneműtár.
Még csak a Bujdosók könyvét olvastam, de annyira megtetszett a stílusa, hogy szeretnék tőle mást is olvasni. :)