Hankiss János

Dr. Hankiss János irodalomtörténész, író, könyvtáros, debreceni franciaprofesszor, az Egyetemi Könyvtár Zeneműtárának megszervezője.
Egyetemi tanulmányait Budapesten, Genfben és Párizsban végezte, 1915-ben a Budapesti Tudományegyetemen német-francia szakos tanári oklevelet szerzett és francia irodalomtörténetből doktorált. 1915. szept. 1-től az egri állami főreáliskola helyettes, 1916. ápr. 8-tól rendes tanára. 1916 őszén kinevezték a Debreceni Tudományegyetem francia és német lektorának.
Hankiss személyében egy fiatal, energikus szervező került a debreceni egyetemre, aki
irodalomtörténeti dolgozataival már hírnevet szerzett. "A francia irodalom története a XVIII.
században" tárgykörből 1919 áprilisában habilitálta őt a Bölcsészettudományi Kar.
Hankisst ezután a Külügyminisztérium Tudományos Osztályára, a Békeszerződést
Előkészítő Irodába rendelték be, ő fordította franciára a trianoni békeszerződéssel kapcsolatos
magyar javaslatokat és ellenérveket. Miután 1920-ban visszatért Debrecenben, ellátta a
francia tanszék helyettesítését, majd 1923 március 29-én a Horthy kormányzó ki is nevezte
Hankisst nyilvános rendkívüli tanárnak,4 majd 1929 március 19-én nyilvános rendes tanár lett.
Tudományos tevékenységét tekintve összehasonlító irodalomtudományi és
irodalomtörténeti munkái mellett irodalomelméleti műveket, műfordításokat, antológiákat (Berzsenyi, Madách, stb.) alkotott. Igazi kultúrdiplomata volt: előadásokkal, francia és
olasz nyelvű könyveivel a magyar kultúra külföldi megismertetését szolgálta.
1943 áprilisában a Kállay-kormányban Szinyei Merse Jenő miniszter mellett a Vallás- és
Közoktatásügyi Minisztérium politikai államtitkára lett. Valószínűleg államtitkári
kinevezésénél azért esett a debreceni professzorra a választás, mert Hankiss nem németbarát,
hanem a nyugati orientáció híve volt, főleg francia kapcsolatokkal és szerte a világon jó
hírnevű kultúrdiplomatának számított.
Hankiss rektorsága a II. világháború legzavarosabb időszakára esett, amikor az ország
hadszíntérré vált, az oktatás pedig megszakadt. Miután 1944 októberének elején a
minisztériummal megszakadt a kapcsolat, Hankiss Budapestre utazott megbeszélésre és
további utasításokért, de visszatérni már nem tudott a hadi helyzet alakulása miatt.
Élete utolsó éveiben zenetörténettel foglalkozott (főként Liszt életével és munkásságával), így érthető, hogy az egyetemi könyvtárban található zenei könyvek és kották felkeltették érdeklődését és 1958-ban az ő munkájának köszönhetően létesült a Zeneműtár.