Grecsó Krisztián

Ajánlom olyanoknak is akik nem olvasnak regényeket . (én is ilyen vagyok) Lebilincselő olvasmány . Érdekes belső utazásra indít a saját életünket illetően is.

Viharsarkiként plusz abból a generációból amelyből Daru is való, nagyon megfogott a könyv. Sok érzést ismerve, sokat nem. Nagyon tetszett! Egy utazáson kezdtem s fejeztem be, így a szálláson hagytam egy ajánlással, hátha valaki rálel s beszippantja: )

Lelassít a nagy rohanásban, legondolkodtat. Olvasás közben óhatatlanul eszünkbe juttatja a saját családunk, rokonságunk történeteit. Semmi esetre sem utazás közbeni olvasásra ajánlott. Ehhez a könyvhöz csend kell és nyugalom, hogy kellőképpen el lehessen merülni a történetekben.

A Megyek utánad egy érdekes, egyszerre mindennapi, mégis különleges történet, ami paradoxonnak hangzik, de talán pont ez a szépsége a regénynek. Hiszen nem egyedi-e minden egyébként átlagosnak nevezett ember élettörténete a maga módján? Érdekes alaphangot ad a könyvnek, hogy a nyelvezet mai, modern, de a történet eleje még a rendszerváltás előtt zajlik, ami 2014-es szemszögből nézve már szinte egy egészen másik világnak tűnik. A különböző szakaszok hangulatai nagyon érzékletesek, különösen a kisiskolás és az egyetemi évekről szóló részletek. A gimnáziumi némileg elüt, de hát pont ebben áll a sorsfordulat egyediségének lényege. A bizonyos életkorokban felmerülő kérdések, kétségek és megoldásra váró problémák, melyeknek legalábbis egy részével minden ember találkozik előbb vagy utóbb, mesterien vannak beleszőve a cselekménybe. Különösen megragadó az egyetemista évekről szóló szakasz, melyben egyszerre megjelenik a szabadság érzése, hogy különösebb kötöttségek nélkül lehet mozogni a világban, de ugyanakkor fel-felbukik a szorongás is attól, hogy úgy tűnik, mintha a diploma után csupán a nagy semmi várna. Különösen egy bölcsészettudományi ágazatban tanuló szempontjából nézve. Barátságok, szerelmek, csalódások, boldogság és fájdalom csodálatos egyvelege ez a regény, olyan jellegzetes érzésekkel és pillanatokkal megtűzdelve, amiket mindannyian átélünk, de itt a mögöttes okokat, motivációkat felboncolva, és kegyetlen pontossággal megírva láthatjuk viszont, ami a keserédes felismerésen túl valamilyen különös módon szórakoztató. Nagyszerű könyv, igazán megéri elolvasni!

csak egy szó: ZSENIÁLIS!

Egy szürreális falu szürreális lakóinak szürreális történetei grecsókrisztiánosan megírva. A vége pedig..., hát igen..., az egész könyv úgy jó, ahogy van! 5 csillag, nem vitás! :-)

Életem egyik meghatározó könyvélménye! Imádtam minden sorát! Mikor pár éve megjelent, beleolvastam egy könyvesboltban, és visszaraktam a polcra, aztán kb. fél éve újra beleolvastam és nem tudtam letenni... :-) Szerintem nem metrón olvasáshoz való, hanem otthoni fotelhez, hogy tudjuk élvezni azt a nyugalmat, amit a könyv áraszt... Úgyis nyakig elmerülünk majd a történetbe, és izgulunk a szereplőkért..., a külvilág nem kell, hogy zavarjon... :-)

Azt hiszem, egy dolgot még meg kell tanulniuk a fiatal magyar regényíróknak: a magyar nyelv és a fogalmazás használatát. "......A végeláthatatlan körmondatok, amiben nem tudni, hogy melyik rész a jelző, melyik az új tagmondat, melyik rész az, ami valójában már egy új mondat, vagy annak része lenne, melyik rész az, mondaná a nyelvész, ami egy párbeszéd tagmondata, szóval, azt mondom, hogy, gondolom én, mit gondolom, inkább javaslom, a fogalmazásra oda kellene figyelni......" Nem szégyen egy kicsit időt szánni arra, hogy megtanuljuk a mondatszerkesztést. Nem nagy dolog - de megéri - figyelmet fordítani a kötőszők használatára. Szintúgy érdemes a mondatokat tagolni, és elfelejteni a végeláthatatlan jelzős szerkezetek és mondatszörnyek használatát. Érdemes lenne a szöveget tagolással, bekezdésekkel, gondolatjelekkel olvashatóvá és emészthetővé tenni. Ez a könyv egy csodálatos könyv lenne, ha hagyná magát olvasni, ha megtisztelné az olvasót azzal, hogy ha pénzt ad ki a könyvért, akkor el is olvashassa.

Azt hiszem, egy dolgot még meg kell tanulniuk a fiatal magyar regényíróknak: a magyar nyelv és a fogalmazás használatát. A végeláthatatlan körmondatok, amiben nem tudni, hogy melyik rész a jelző, melyik az új tagmondat, melyik rész az, ami valójában már egy új mondat, vagy annak része lenne, melyik rész az, mondaná a nyelvész, ami egy párbeszéd tagmondata, szóval, azt mondom, hogy, gondolom én, mit gondolom, inkább javaslom, a fogalmazásra oda kellene figyelni...... Nem szégyen egy kicsit időt szánni arra, hogy megtanuljuk a mondatszerkesztést. Nem nagy dolog - de megéri - figyelmet fordítani a kötőszők használatára. Szintúgy érdemes a mondatokat tagolni, és elfelejteni a végeláthatatlan jelzős szerkezetek és mondatszörnyek használatát. Érdemes lenne a szöveget tagolással, bekezdésekkel, gondolatjelekkel olvashatóvá és emészthetővé tenni. Ez a könyv egy csodálatos könyv lenne, ha hagyná magát olvasni, ha megtisztelné az olvasót azzal, hogy ha pénzt ad ki a könyvért, akkor el is olvashassa.