Súlyos veszteség érte a tudományos életet: életének 80. évében eltávozott közülünk a technikatörténet polihisztora, Endrei Walter. Polihisztor volt, hiszen ismeretei nem korlátozódtak egyetlen tudományágra. Egyformán otthonos volt a történettudomány, a tudomány- és technikatörténet, az irodalom és a művészet területén. Meghatározó szerepe volt abban, hogy a hazai technikatörténeti tevékenység a tudományos munka színvonalára emelkedett. Tanulmányai is sokoldalúak voltak. 1943-47 között a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója volt, de közben textilgyárakban technikusként is dolgozott. Ekkor kezdődött kapcsolata a textiliparral. Mindennapi munkája mellett érdeklődése a textilgyártás története felé fordult, amelynek európai tekintélyű kutatója lett. Ebből a témakörből választotta kandidátusi (1966) és akadémiai doktori (1979) értekezésének tárgyát, különösen a középkori technika kutatásában ért el kiemelkedő eredményeket. Munkásságának vezérelve volt, hogy a kutatás csakis hiteles forrásadatokon alapulhat. Szenvedélyesen gyűjtötte a technikatörténet írott és tárgyi emlékeit, a régi könyvektől az ősember szerszámaiig vagy a bélyeges téglákig. Kutatott hazai és külföldi levéltárakban, visszanyúlva a valóban megbízható információkig. Ebben segítségére volt kitűnő nyelvtudása. Nem csupán a hétköznapi értelemben vett németet, angolt, franciát és a középkori iratok olvasásához elengedhetetlen latint ismerte, megértett számos egyéb nyelvet is, de el tudott olvasni középkori német nyelven írt műszaki szövegeket is! A "tiszta forrásból" elve vezette szellemes ismeretterjesztő könyve, a Műszaki mendemondák megírásakor is. Ebben szellemes, szórakoztató módon állítja pellengérre a tetszetős, de alaptalan technikatörténeti meséket. Könyvével utat mutatott a technikatörténet tudományos és ismeretterjesztő műveinek írásához: azóta minden szerző ügyel arra, nehogy írása Endrei Walter mendemonda-gyűjteményét gyarapítsa. Széles érdeklődési köre mellett munkája elsősorban a textiliparhoz kapcsolódott. A Szervezési és Ellenőrzési Kft.-ben (1946-48), a Textilipari Igazgatóságon (1948-49), az Országos Találmányi Hivatalban (1949-52), a Könnyűipari Minisztériumban (1952-57), majd 1981-ig a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalatnál dolgozott. Hivatalos kiküldetései alkalmával a tudós szemével kutatta a textilipar történetének emlékeit, abban a korban, amikor a kiutazók nem a tudomány, hanem a tranzisztoros rádiók és orkán kabátok forrásait kutatták. Publikációi eleinte a textilipar aktuális problémáira irányultak, mint például Textilipari áruismeret vagy Pamutszövetek hibái című munkái, de rövidesen megjelentek történeti művei is, közte korszakos jelentőségű "A középkori technika forradalma" című könyve. Ez a mű jelzi, hogy munkássága nem korlátozódott a textiltechnikára. Olyan általános problémákkal is foglalkozott, mint a programozás eredete, az innovációk sorsa Magyarországon. Néhány könyvének címe minden méltatásnál jobban érzékelteti sokoldalú, színes egyéniségét: Játék és szórakozás a régi Európában, A Parasztkalendárium. Még tudományos igényű krimit is írt Rudolf Diesel rejtélyes halálának általa feltételezett okáról. Tudását készségesen adta át mindenkinek, munkatársainak, diákjainak, hivatásos vagy amatőr kutatóknak, de akár a televízió városvédő műsorának is. 1981-től bekapcsolódott az ELTE Általános Technika Tanszékén a technikatörténet tantárgy oktatásába, majd címzetes professzorként nem csak a diákokat tanította, hanem egyetemi oktatókat, főiskolai tanárokat képzett ki. Az ELTE Technikatörténet I. és II. jegyzetei, amelynek társszerzője, a felsőfokú oktatás alapművei. Sokakat segített a tudományos fokozat megszerzésében. Sokoldalú képzettsége alapján felismerte, hogy a tudomány- és technikatörténet interdiszciplináris jellegénél fogva nem illeszkedik a Magyar Tudományos Akadémia hagyományos szervezeti egységeihez. Fontos szerepe volt az MTA Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottságának létrehozásában, amelynek több cikluson keresztül, egészen halála évéig elnöke volt. Ugyancsak az ő kezdeményezésére alakult meg az ELTE keretében az MTA Technikatörténeti Kutatásokat Koordináló Központja, amelynek tudományos irányítója volt. Itt számítógépes technikatörténeti adatbankot létesített, az első ilyen jellegű adatbankot az országban. Az összegyűjtött ismereteket és a textiliparral kapcsolatban fellelhető emlékeket, muzeális tárgyakat kezdettől a nemzeti kulturális örökség szerves részének tekintette, ennek jegyében kezdeményezte textilmúzeum létrehozását. Meghatározó módon közreműködött az anyagok összegyűjtésében és a kiállítások megtervezésében, amelynek eredményeként 1986-ben megnyílt a múzeum a Gogol utcában, 3500 m2-es alapterületen, az oktatást és közművelődést segítő, jól áttekinthető elrendezéssel. Egyetemi tanítványainak nem egyszer a múzeumban tartott technikatörténeti előadást. Sajnos az első textilmúzeum 1992-ben a privatizáció áldozata lett. Az épületet eladták, a múzeum elvesztette működési lehetőségét, a kiállítási anyag raktárakba került. Endrei professzor úr munkatársaival azonban vállalta a küzdelmet, a múzeum újabb, másodszori létrehozását. Fáradhatatlan munkával járt hivataltól hivatalig, végül egyenesen az Országgyűlés elé juttatta az ügyet. Munkája végül is meghozta az eredményt: a magyar textilipar egykori fellegvárában, az Óbudai Goldberger gyár műemlék épületében, amelyben két évszázaddal ezelőtt az alapító lakása, irodája és műhelye volt, 1998-ban kisebb alapterületen ugyan, de legalább olyan magas színvonalon újra megnyílt a textilmúzeum. Kijelenthetjük, hogy az ő töretlen munkálkodása nélkül ma nem létezne ez a múzeum, amelynek élete utolsó napjáig szellemi irányítója volt. Kedves, jó humorú ember volt, mindenkinek segített, mindenki szerette. Minden értékes tudást megbecsült. Ugyanolyan érdeklődéssel hallgatta egy elsőéves diák előadását, mint egy világhírű professzorét, ha abból új ismereteket szerezhetett. Nem a tekintélyt, hanem a tudást tisztelte, a tisztességtelenséget és embertelenséget viszont nem viselte el. Jelmondata ez volt: "intolerantiam non tolero".
