Donatien-Alphonse-Francois De Sade

A márki egyetlen remekműve ami valójában egy filozófiai program- regény Voltaire modorában.Ha a mester későbbi könyveiben nem kezd el malackodni, akkor ma az egyik legnagyobb intellektuális írónak tartanák.

A fenti idézet ellenére a legvisszafogottabb Sade-mű azok közül, amelyeket eddig olvastam; nem tartalmaz részletes aktusleírást, sőt még csak felületeset sem - ez szokatlan tőle... Inkább csak utal rájuk, mint megtörtént eseményekre, de nem ezekre, hanem az emberi természet esendőségére, bűnösségére és a szerencsés/szerencsétlen véletlenek szerepére helyezi a hangsúlyt. A történetvezetést tekintve - tőle szintén meglepő módon - a humoros elemek dominálnak egy könnyen követhető cselekményszál mellett, a nyelvezete pedig tele van könnyed bájjal, amivel nem cáfolja meg a korát. Összességében véve jóval tanulságosabbnak, ugyanakkor könnyedebb adagolásúnak éreztem, mint például a Juliette-et; nincsenek hosszas filozófiai kirohanások, sem nehezen követhető szeretkezésjelenetek. A könyv leírásában egyébként az nem szerepel, hogy ez egy novelláskötet; öt művet fűz össze, de ezekből a kötet több mint felét A lóvá tett elnök teszi ki. Nem Sade-rajongóknak és Sade-rajongóknak is nyugodt szívvel ajánlom.

A Justine-nek három változata látott napvilágot. Sajnos magyarul még csak ez az egy kapható. A többi Sade könyvhöz képest rendkívül mérsékelt, de talán ennek a legjobb a története is. Az elején és a végén lévő álszent szöveget nem szabad komolyan venni, ezek csak azért vannak, hogy kiadásra lakalmassá tegyék a művet. A márki filozófiáját főként a "negatív" szereplőkön keresztül ismerhetjük meg.

A legvisszafogottab könyve a szókimondás szempontjából. A történetében szerepelnek késöbb elhagyott fogások, mint például a fordulat, fantázia, változatosabb cselekmény. Egész szórakoztató. Aki a márkit akarja olvasni, inkább ezzel kezdje, de az lenne a legjobb, ha csak ezt olvasná el.