Cormac McCarthy

Máshonnan sikerült beszerezni.Nagyon szép filozofikus western, érdemes Cormac McCarthy-tól először olvasni. Könnyen olvasható, egy szálon fut a cselekmény.

Cormac McCarthy szerepe a kortárs amerikai irodalomban legalább akkora jelentősséggel bír, mint az elmúlt száz év legnagyobbjai: Mark Twain, John Steinbeck, William Faulkner vagy épp Ernest Hemingway. Utóbbi szerzőkkel szemben a Pulitzer-díjas író ereje abban rejlik, hogy elsősorban nem nosztalgikus, keserédes, hovatovább kisrealista műveket alkot, hanem nyers és kíméletlen tablókat. Itthon megjelent műveiből az a kép rajzolódik ki, hogy McCarthy célkeresztjében az ember és a Gonosz viszonya áll az első helyen. Ezt követi, szinte elkülöníthetetlenül Amerika történelmi múltja, meghasonult ideológiai hozzáállása. Ő egy olyan aspektusból tárja elénk a XIX. század Amerikáját, és a benne élt embert, amivel senki nem szeretne szembesülni nemhogy azonosulni. Könyveiben a céltudatosság álcája mögé bújtatott, de valójában teljesen elveszett egzisztencialista szereplők töltik be a képzeletbeli teret, és rajtuk keresztül tárul elénk Amerika igazi arca miközben ravasz módon a legtöbb vadnyugati darabjában antagonistái éppen hogy átlépik a mexikói határt, és ott is tartja őket. Elsősorban nem azért tartom kiemelkedő írónak, mert kíméletlen nyersességgel képes megfesteni az emberben rejlő szörnyeteget, egy letűnt kor világát, hanem mert térből és időből kilépve képes megfogalmazni azokat a gondolatokat, amik azzá tették az immáron egyetemes embert, ami. A Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen egyfelől még nem egy totálisan lepusztult és menthetetlennek tűnő világot tár elénk (ellentétben az Az út-tal), amiben az ember hátat fordított Istennek, továbbá nem azt mutatja be, hogyan jutott el odáig (Nem vénnek való vidék). S persze a naivitás és szentimentalizmus is messze elkerüli a prériket (ellentétben a Vad lovakkal). McCarthy számára itt az embert körülvevő bűn a fő mozgatórugó, mely csak táplálja a benne már burjánzó pusztítás iránti vágyat. Ez minduntalan visszatérő, szinte már visszataszítóan perverz elemként van jelen a szerző műveiben, s épp ezért gondolom, hogy a Véres Délkörök az a dolgozata, amiben a reménynek még csak csírája sem engedi, hogy egy boldogabb és reményteljesebb jövőképként tekintsünk magunk elé. Hisz milyen módon van jelen az, ami megkülönböztet minket az állatoktól? Semmilyenben. Az úton lévő Glanton-bandáról el lehet mondani, hogy céllal ölik felebarátjainkat, ám bizonyos idő elteltével rá kell döbbennünk, a gyilkolás iránti vágy túlmutat minden öncélú szemléleten. Tetteik megelőlegezik egy olyan ember képét, aki az önzést és hedonista életmódot aberrált ösztönként űzi. McCarthy trükkje, hogy mindezt egy letűnt kor maradványainak árnyékában teszi. A Gonosz jelenléte itt még nem állandósult, bár a szereplők habitusában sem lehet már szinte semmi humánust felfedezni. Amit a szerző itt megrajzol, egy vesztett háború első csatája, melyet az ember a saját lelkében dúló démon ellen folytat. Ez a bemutatás tökéletes, hisz a fejvadász horda kegyetlen mészárszékei körül egy olyan világot épít díszletnek, melyben létjogosultságot nyer az ölés. Ám amitől mégis kiemelkedik ez a mű Cormac McCarthy többi vadnyugati könyvétől, a Rossz tér- és időbeli elhelyezése, s nem utolsó sorban funkciója: a Nem vénnek való vidékben egy konkrét cél vezérli, s csak akkor sújt le, amikor valaki útját állja. Az út-ban már magában az emberben keresendő, a Vad lovakban pedig még csak játszadozik a lélek makacsságával és megtörhetetlenségével. Itt első megközelítésben megfigyelő: a semmiből jött, nem elsődleges mozgatója az eseményeknek, pusztán az emberi mivoltot térképezi fel, majd miután kiismerte, felfedi magát és kíméletlenül, irgalmat nem ismerve gyűjti be a maga skalpját. Ez önmagában nem vészjósló előkép, ám az, hogy minekután bevégezte útját a fiúval (aki véleményem szerint totális értéktelenségben és céltalanságban tengeti életét, s mint olyannak utal végig rá a szerző vesznie kell), nem távozik. Ha végiggondoljuk, ez még rémisztőbb képet fest, mint azt ezt körülvevő McCarthy-világokban érzékelhettük, hisz az ő tánca csak most kezdődik (mint ahogyan McCarthy groteszk humorral lefesti a záró oldalon). A Véres délkörök egy megrázó tanulmány a hit és cél nélküli létről, valamint az individuum hiábavalóságáról, melynek végzete végig ott lohol a nyomában, és nincs az a kitérő, mellyel elkerülhetné a kárhozatot. Ezen túlmenően lelet arról az évtizedek során a hazugság ködébe veszett világról, melyből aztán Amerika feltornászta magát a világ elsőszámú hatalmává. Egy olyan rendszer elsőszámú tulajdonosává, ahol a múlt elől nincs menekvés, hiába próbálják makulátlanná és romantikussá tenni. McCarthy állítása, hogy egy olyan nemzet határai között (s itt Mexikó és Amerika egybeolvad, ezzel kvázi egyenlőségjelet tesz közéjük), melyet a hazugság és a kíméletlenség talapzatára építettek, remény sincs a menekülésre. Mert a Gonosz az alapoktól kezdve jelen van.

Az egyik legjobb könyv, amit életemben olvastam. Azonnal kerestem C.McCharty többi könyvét is. Elolvastam a Vad lovak, a Nem vénnek való vidék, a Véres délkörök c. műveit. Sajnos a tíz regénye közül csak ezeket találtam magyar fordításban.

Engem is rettenetesen zavar a vesszők hiánya, egyáltalán nem arra gondoltam, hogy a bizonytalanságot akarja erősíteni, inkább, hogy hibás a könyv. Főleg, hogy itt az ajánlóban olvastam bele régebben, és nem emlékszem, hogy feltűnt volna a vesszőhiány. És tényleg: az ajánlóban mindenhol van vessző, ahol elvileg lenni kéne. A történet amúgy nagyon jó, de nagyon megrázó...

Ez egy jó könyv, csak sok benne egy kicsit a ló. Itt felhívnám a szerkesztőség figyelmét egy helyesírási hibára: a vásárlovat az író rosszul tette többes számba: "vásárlók" van írva, pedig azok vásárlovak.

Nagyon jó könyv és az eredeti angol kiadásban egy darab vessző sincs ha jól tudom ám ez ott nem nagyon zavaró mivel az angolok sokkal kevesebb vesszőt használnak mint a magyarok.

Galoonak : A szerző, " Nem vénnek való vidék " című regénye is nélkülözi a vesszőket,pontokat,stb. Úgy látszik,ez a szerző sajátos kifejezésformája,nem pedig a kiadóé.

A vesszők, gondolatjelek hiányával az író a bizonytalanságot akarja még jobban megerősíteni. Ahogy az olvasónak bizonytalan a mondat tagolása, úgy bizonytalan a könyvben szereplő férfi és gyereke életben maradása is. Ez nem a kiadó "hibája"! Nagyon érzékletes mű, szinte már ott érzed magad, ugyanúgy rettegsz lélegzetvisszafojtva, mint maguk a szereplők. Csatlakozván az előttem szólóhoz, sok embernek el kéne olvasni azok közül, akik nem becsülik meg azt a "luxust", amiben élünk. Mert a könyvhöz képest ez már-már luxus. Becsüljük meg jobban Földünket!

Elgondolkodtató és szomorú is egyben!! Remek könyv!!

Az elején tartok a regénynek. Nagyon tetszik, de valami iszonyat, hogy egy darab vessző, semmi tagolás nincs a szövegben. Olykor három mondat van egybefolyatva, máskor, mintha egy mondatot szedtek volna ketté. Ennek valóban ennyire zavaróan bénának kell lennie? Milyen szerkesztés ez? Azon gondolkodom, hogy visszaviszem, és letöltöm angolul. >:( Csalódás ez a Magvetőtől.

Remek könyv! Mindenkinek ajánlom!

Nyomasztó hangulatú, üres, és pont emiatt nagyon jó regény.

Mélyen megrázó, óriási hatással volt rám. Nagyon ajánlom....az ember megtanulja értékelni, azt, mennyi mindene megvan......

Megrázo történet, ajánlom mindenkinek.

Megindító történet, a párbeszédek apa és fia között és az örökös groteszk tájleírás lenyűgöző.....mindenkinek ajánlom!

Nagyon jó könyv, ami alapján egy nagyon jó filmet csináltak. Anton Chigurh egy jól kitalált karakter.

"...a rádióban hallotta hogy hány százalékát a gyerekeknek a nagyszüleik nevelik fel.A számra már nem emlékszem.Csak hogy nagyon magas szám volt...Mi lesz amikor majd felnő a következő generáció és ők se akarják majd felnevelni a gyerekeiket akkor az ő gyerekeiket ki fogja felnevelni helyettük?" A harmincas években valami felmérést csináltak sok iskolában, hogy milyen problémáik vannak a tanároknak.A legnagyobb bajuk, hogy a tanulók beszélgetnek óra közben, a szünetekben futkároznak a folyosón, rágógumiznak,lemásolják egymáséról a feladatot.Negyven év múlva találtak egy kitöltetlen kérdőívet, lemásolták, és kiküldték ugyanazokba az iskolákba.Jöttek a válaszok: nemi erőszak,gyújtogatás,emberölés, drog, öngyilkosság."Hát ez engem nagyon elgondolkodtatott...hogy a kutyáké lesz az ország..."Talán ez a magyarázata annak, ami a regényben lejátszódik. És így már az ilyen vidék nem csak a vénnek nem való.Nagyon szerettem olvasni a könyvet.

Ha érdekel még valakit, akkor kritika olvasható a filmről és könyvről is itt: http://www.scriptorium.eoldal.hu/cikkek/konyv jelzo/a-vereseg

A Vad lovak-at olvastam tőle először, azt imádtam nagyon, ez ahhoz képest nekem csalódás volt.

Szerintem az is volt az iró szándéka, hogy annál a pontnál elveszitsük a fonalat, hiszen a könyv szereplői is kb ott veszitik el. Nagyon sok mindenról szól egyszerre, és számomra kissé túlságosan nyitva maradt a vége. Azonban valószinűnek tartom, hogy a szerző célja ezzel az volt, hogy mindenképpen továbbgondolásra serkentsen bennünket. És hátborzongató, ahogyan Chirurgh-nak nyoma veszik...

Tetszett nagyon a könyv. Végig fordulatos volt és élvezetes. Kár hogy a végén - mikor még nem számítottam rá - meghal Moss. Ott egy kicsit elvesztettem a fonalat. De egyébként nagyon jó könyv. Ajánlom másnak is.