Bret Easton Ellis

Ez a könyv nagyon sokszor átlépi az elviselhetőség küszöbét. Minden előfordul benne ami kívül esik egy normális ember felfogóképességének és erkölcsi érzékének határain. Perverzió, erőszak mely megrendít és felkavar. Bret Easton Ellis a nyolcvanas évek második felének legjelentősebb írója és amiről ebben a művében ír, az nem más mint egy lidérces rémálom.

Ez egy remekmű! Alapkönyvnek tartom. Javaslom olvasásra!

A film képi világa szinte eltörpül a könyv mellett. Brutalitása ellenére nem lehet letenni. A mű kritika a jelenkor emberi világáról, melynek végén súlyos ítéletet mond ki az író.

Annyi mindent hallottam már erről a könyvről hideget is meleget is... Alig vártam, hogy elolvassam (hozzá kell tennem nem volt egyszerű megszerezni). MOst magam sem tudom eldönteni, hogy tetszett e vagy sem. Nem vagyok egy labilis idegrendszerű vagy gyenge gyomrú de ez a könyv engem nagyon felkavart sőt volt olyan rész amikor azt mondtam, hogy neeeem én ezt nem bírom tovább olvasni de azért csak végig olvastam és nem bántam meg

Ezt egyszer el kell olvasni. Én utána száműztem a lakásból is, de ez nem von le a mű értékéből..

Fantasztikus! Egy élmény olvasni. A hangulata beszippantja az olvasót, és még azt is örömmel nyugtázzuk, hogy szinte az érthetetlenség határát súrolja.

Valami oknál fogva a könyvet alig tudtam letenni. Érdekes megközelítése egy olyan világnak ami szerintem létezik. Mivel a könyv első fele számomra nem volt annyira pörgős és voltak elég "unalmas" részek ezért értékelem csak ennyire. Viszont, ahogy írtam letehetetlen...

Nagy hatással volt rám,elgondolkodtatott.Az Amerikai Psycho méltó "utódja" ez a mű,sőt,talán már túl is szárnyalta azt!Ha valaki elkezdte olvasni B.E.E. műveit,ezt semmiképp se hagyja ki!

Mélyen a lélekre ható, ezért felkavaró, érzelmekben gazdag önéletrajzi thriller dráma, amely a Patrick Bateman-féle cselekményszáltól dobódik fel. Leginkább az teszi izgalmassá, de a drámai érzelgős részek is nagyon élvezetesek. Első sorban az őszintesége és a valószerűsége miatt tetszett, de az Amerikai Psycho utánérzet is nagyon nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy ilyen jó könyv lett. Valamint itt is alapvető fontosságú az egyes szám első személyben mesélő stílus, ami a lehető legjobban kihozza a drámai hangulatot és kihangsúlyozza a főhős saját életének rendbehozatalára irányuló törekvő küzdelmét. Mindenkinek ajánlom!

Senki nem érti a másikat. Senki nem is akarja megérteni a másikat. Ebből keletkeznek aztán a tragédiák. Nem csak a regényvilágban. Körülöttünk is. Félelmetesen jó könyv!

Ha pedagógus lennék, ez kötelező olvasmány lenne, majd mikor már mindenki elolvasta, megkérdezném, ki ismert magára, és aki nem teszi fel a kezét tutti azzal szívóznék utána

ööö, elolvastam, végig olvastam, és tetszett is. Gyomorforgató, de tetszett. Mégegyszer ugyan el nem olvasnám, de tetszett. Megnéztem a filmet is, most egy kicsit azért betmen zavar

Egybemosódó, néhol zavaros, a vége pedig nekem csalódást okozott.

Remek könyv. Pontos képet ad az újgazdag fiatalok életéről: a semmitevésről, az állandó bulikról, az egymásba bonyolódó kapcsolatokról. Abszolút reális.Sajnos tényleg vannak, akik ilyen céltalanul élnek - csak bele a világba.

Zseniális regény a kedvenc könyvem! Káprázatos a kettős személyiség leirása, az egy testben két lélek motívum a mélyen gyökerező ellentét Patrick Bateman "nappali" és "éjszakai" énje között. Aki nappal mintapolgár, köztizteletben álló, megbecsült, rendkívűl intelligens, és tehetséges páratlan humorérzékkel rendelkező üzletemberből éjszakára pszichopata sorozatgyilkossá vérengző fenevaddá őrült kanibállá változik át. Nagyon tetszik még ezenkívül a közvetlenül az olvasónak mesélő stílus Patrick "négyszemközti" monológjai és az ironikus humor. Számomra ez a regény mondanivalót hordoz. Egyetértek Patrick a társadalomnak a szégyenteljes elemektől való megtisztítására vonatkozó elméletével. Szenzációs felkavaró könyv maradandó élményt nyújt! Mindenkinek ajánlom.

Legkedvesebb (?!) olvasmányaim egyike, én melegen ajánlom mindenkinek!

Műremek. Ilyen magas esztétikai szinten még senki sem ábrázolta a fikció és valóság összemosódásának következményeit az emberi (alkotói) lélekre.

Én nem ilyenre számítottam. Az alakok elmosódottak, semmiféle leírást nem ad a szereplőkről. Mintegy árnyékként mozognak benne az emberek. Mindenkit csaknem a nevéről ismerjük. A főszereplő, Clay szemszögéből látjuk a történetet. aki annyira üres mint.. pff borzalmasan üres. A könyv háromnegyedéig semmiféle érzést nem tudott belőlem kiváltani. Mivel a narrátor szavai is annyira, de annyra érzelemmentesek, egyhangúak, hogy olvasás közben az életet is eluntam. De ha jobban belegondolunk ezt is lehet várni. Hiszen a könyv éppen az ilyen sivár érzelemmentes életet, lelkületet mutatja be. S ha ezt át akarjuk érezni akkor lehet, hogy ezzel sikerül. A könyv végén azonban már felkavaró, de csak egészen a végén. Előtte sivár, akár a főszereplő és a világ

Véres, brutális, őrült, és fantasztikus. Ezekkel a jelzőkkel tudom illetni ezt a könyvet, mely nem csak felkavaró, és megbotránkoztató, hanem egyben elgondolkodtató és filozófikus is. Sade-i filozófusoknak és szórakozni vágyó pszichopatáknak melegen ajánlom!!! (-:

Erről a könyvről annyian és annyit mondtak már, hogy mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mivel áll szemben: ocsmány botránykrónikával, amely öncélú perverzitásával kíván hazug helyet elfoglalni az irodalmi palettán, vagy pedig egy hihetetlenül torz és nyomasztó, mert igaz társadalmi látlelettel. Én magam ez utóbbira szavazok, de bárki bárhogy is ítélje meg ezt a sokkoló könyvet, egy biztos: sohasem fogja elfelejteni.

Én kiakadtam rajta, lehet, hogy maníros, de azért betalált

Az irodalmi minimalizmus legnagyobb alakjának legnagyobb művével van dolgunk. Egy páratlan mestermű,ami mind nyelvezetével mind cselekményszövésével és mind jellemábrázolásával helyet követel magának a világirodalom legnagyobbjai között.Nagy szavak ezek,de nem sajnálom ettől a könyvtől.Victor Ward,a főhős hihetetlen archetípus, a történet pedig egyetemes. Igazi értékeire 20 év múlva vagy talán még később fogunk rájönni.

Zseniális megoldásokkal találkoztam BEE legújabb regényében, végre, valami előremutatóbbat is tudott alkotni drága írónk. Sok elemet átvett régebbi műveiből is, de végre eszközeit arra használja, hogy a ma családjairól is értékítéletet alkosson, amit eddig nem tett meg., Figyelemre máltó például a Hamlet-párhuzam, ami végigfut a regényen, és újraértelmezi azt.

Aki ezt a könyvet megveszi,nem csinál rossz vásárt.Amit a hátuljára írtak,hogy Ellis húszéves volt,amikor ezt könyvet megírta,hát ezt egyszerűen nem tudom elhinni.Hihetetlen, hogy milyen zseniális érzékkel ír ez a pali,pedig eddig azt hittem,hogy Salinger a csúcsok csúcsa.De azt kell mondanom,hogy ez a regény van olyan jó,mint a Zabhegyező!

Ez szofisztikált posztkonceptualizmus.

A valaha szenvtelen minimalizmusával arató BEE ezúttal stilizál. Ráadásul még cselekmény is van (ami szintén nagy kár). Ilyen a "Segítség apa lettem!" Stephen King utánérzés modorban. Persze leszámítva Ellis újkeletű szirupos szentimentalizmusát ami borzasztó és hamis. A naturalisztikus pornóhorror is igen hiányzik. Viszont továbbra is sok celeb-név forog teljesen indokolatlanul. Néha viszont, ha kisüt a nap (a Glamoráma után nem meglepően ismét erős) Godard hatások érezhetőek. Ezek jók, a Godard filmekben.

Istencsászár, nálam még az American Psychot is veri!!!!

Ez a konyv meleg! Kotelezo akkor is ha nem vagy topmodell :-)