Bényei Tamás

Nagyon unalmas egy kaptafára készült írások, befejezetlen töredékek .

Ki nevetteti meg a bohócot? Vajon egymásra talál-e a századforduló Londonját és Európáját puszta létével felforgató légtornásznő és a jóképű amerikai riporter, aki bohócnak áll, hogy a szárnyas nő titkát leleplezze? Az 1945 utáni angol próza egyik kiemelkedő, máig nagy hatású alakja, Angela Carter 1984-ben kiadott remekművében lélegzetelállító kalandokon át vezeti az olvasót. A regény helyszínein, a szentpétervári kastélyban, a női szörnyek múzeumában vagy a cirkusz varázslatos világában mesébe illő alakok kelnek életre, tudós majmok és kártyajós kismalac is megférnek ebben a játékos, ironikus és érzelmes pikareszkben, amely nem véletlenül hozta el szerzője számára az elsöprő kritikai és közönségsikert.

A 25. oldal környékén becsuktam, a villamosról leszállva meg letettem az első padra. Azt hittem olyan Amerikai Psycho jellegű lesz, de ez egyszerűen inkább csak ócska.

Nagyon tetszett! Zseniális volt! Nem csodálom, hogy felháborodást, és miegymásokat keltett Angliában 20 évvel ezelőtt, szerintem ebben a mai beteg társadalomban is viszonylag emészthetetlen.

Én valahol a két vélemény között állapodnék meg. Valóban botrány-gyanúsan erős, és Csáth Gézát is megszégyenítve veti bele magát a gyermeki elme sötét oldalába, de semmilyen mélylélektani igazságot nem vet fel, mindössze a hatásra megy (amit meg is ad, mert tobzódik a sokkoló részekben, és az értelmetlen erőszakos megnyílvánulásokban). Amolyan pszicho-thriller olvasmánynak igencsak megfelel, de mélyebb dolgokat mindössze az olvasó magyarázhat bele az élvezetes órákért cserébe.

Véleményem szerint a könyv zseniális, testközelből élhetjük át Frank eddig eltöltött 17 évét, annak minden derűs és borús pillanatával. Nyiltan beszél olyan dolgokról, amelyekről máshol nem olvashatunk. Letehetetlen.

Ujjgyakorlatnak tűrhető, amúgy gyenge. Öncélúan szadista, nem sok értelme van.