Baksa-Soós Attila

Baksa-Soós Attila, 1Hullámon Bár, Recenzió, Csejtei Orsolya, Pesti Műsor, 2008. 3. szám. Arra gondoltam, talán az lenne a legcélravezetőbb, ha csak úgy, minden kommentár nélkül kiemelnénk egy tetszőleges részletet Felhőjáró b-sa sok*-os irokéz íráskavalkádjából, hadd hasson úgy, ahogy valaminek, amit irodalomnak szokás nevezni, hatni illik. Nem igazán elegáns, elismerem, de ez esetben talán szerencsésebb megoldásnak kínálkozna, mint a szöveg „élve boncolgatása“. Mert Baksa Soós Attila szürreális szó-és mondatfolyamairól egészen egyszerűen nem lehet mást mondani, mint hogy jók. Olyan elementáris erővel ragadják meg az ember képzelőerején keresztül kivetülő húsvér valóság abszurditását, amit nem érdemes elemezgetni. Olvasni kell, s hagyni, hogy hasson. S bár annak, aki manapság kénytelen elviselni az életnek nevezett groteszk játék megbundázott meccseit, minden egyes nyelvi játékká, ad hoc helyzetkomikummá csupaszított mondat, a felismerés arisztotelészi katarzisát hozhatja, mégis óva intenék mindenkit a tudományoskodástól. Az 1 Hullámon Bár, bár nagyon is koncepciózusan összerakott írásmű, elsősorban magas szintű élvezeti irodalom. Megkockáztatom, mindaz, ami a Channel, Luluval, Dr. Szellennel, aki már elmúlt ugyan hatvan, de még nem fáradt bele a semmittevésbe, valamint a többiekkel az 1Hullámon koktélbárban, valamint a szingapúri konferencián történik, valami lényegiről mesél. Azt hiszem, akár még kultuszveszélyes is lehet.

„Nem véletlenül cseng ismerősen az író neve. Felhőjáró Baksa-Soós Attila a legendás sok műfajú happeningmester, színész, képzőművész, énekes fia. Az 1 Hullámon Bár című, könnyedén szürrealista regény tökéletesen igazolja a felvett előnév hitelességét. Az 1Hullámon Bár című könyvről az olvasó először úgy véli: érvényes rá a recept, amellyel a XX. század rejtélyes, műfajmegújító nagy olvasmányaira, Virginia Wolf Orlandójával, Joyce Ulyssesével kapcsolatban többé-kevésbé beválik. Úgy kell olvasni, mintha vers lenne, s nem törődni a ráaggatott megannyi értelmezési lehetőséggel. Ahogy a négyszáz évet végigélt, hosszú élete során férfiból nővé is átalakuló Orlando, az Odysseia parafrázisára felépített Ulysses végigolvasása után külső segítség nélkül is kialakul mindenkiben egy összbenyomás. Ugyanez érvényes Felhőjáró Baksa Soós Attila kisregényére is. A XXI. Század tökéletes eszmei, érzelmi zűrzavarától feje tetejére állított világról látunk költői tükörképet, amelynek, ha odafigyelünk, nemcsak hogy értelme, hanem összefüggő cselekménye is kibontakozik. A két központi hős is kikristályosodik a megszámlálhatatlanul sok felbukkanó-eltűnő mellékalak között. Az egyik valamiféle ultramodern, informatikával, szociológiával, médiával egyaránt – állítólag – foglalkozó nemzetközi hírű (ál)tudós. A regény bevezetésében Szingapúrba érkezik egy luxusszállóba, egy hiperreprezentatív nemzetközi, interdiszciplinális konferencia helyszínére. Az első pillanattól kezdve semmi mással nem foglalkozik, mint evéssel, ivással, a szállodában található luxuscikkek eltulajdonításával. Kiharcolja, hogy a konferencia és a vendéglátó hotel költségén belevethesse magát a maláj éjszaka ledér gyönyöreibe. Aki Gauguin festészetére hajazó élményeket vár, bizony csalatkozik. Szingapúr – legalábbis a regénybeli – ugyanazokat az egyenörömöket, nyakatekert, vidám iróniával ábrázolt perverziókat, egzotikus és közönséges italokat kínálja a vendégeinek, mint bármelyik más nagyváros Budapesttől Shanghajig. Maga a konferencia egy napot eleve késik, hiszen minden résztvevő ugyanazzal van elfoglalva, mint a pszeudotudós, akiről megtudjuk, hogy a diplomáját és a doktorátusát jó pénzért vásárolta. Ám semmi baj, semmiféle felsülés nem érheti, hiszen a konferencia második, állítólag érdemi napjától kezdve az előadásokon, a vitákon bárki által könnyedén elsajátítható áltudományos és értelmetlen hablatyolásokat hallunk, a szünetekben pedig mindenki egyre részegebbre issza magát. A másik főhős egy bizonyos Chan, a szállodához tartozó 1Hullámon Bár egyik alkalmazottja, aki a konferencián részt vevő tudósokkal ellentétben felkészült, szuperintelligens ember, aki tökéletesen otthon van a tradicionalista és posztmodern irodalom, filozófia rejtelmeiben. Mert világunkat mostanáig sikerült először a talpáról a fejére, aztán újra vissza, végül ide-oda-amoda megforgatni, felforgatni. A zagyva, semmitmondó konferenciák és a szálloda bárjában dolgozó pincérek, a vezeték- és keresztnevét is elveszítő Főnök újra és újra kezdik értelmetlen hétköznapjaikat, közben még azt sem veszik észre, hogy a sorozatos italozások, konferenciák közben még a világvégével is találkoztak, de mivel csak félig figyeltek oda, elmulasztották. Így marad minden a régiben. Kétségtelen, hogy Felhőjáró Baksa-Soós Attila Sokcsillagos Irokéz könyvét semmiképpen sem ajánljuk a könnyű, szórakoztató olvasmányok kedvelőinek. Az igazi irodalmi csemegére vágyók viszont értékes másfél órával lehetnek gazdagabbak, hiszen ha ráhangolódunk az író-költő nyakatekert logikájára, groteszk szófacsaraira, képeire, másfél óra alatt elolvassuk a kötetet és elgondolkodunk a világ dolgain, és például a cím értelmezésén is. 1 Hullámon Bár. Jelenti a szállodai bár nevét, a regény egyik fő helyszínét is. De még azt is, hogy hiper-abszurd világunkban, bár sokan vannak egy hullámon, egyre kevesebben értik meg önmagukat és másokat.“ Pósa Zoltán, Kultúra rovat, 2008. január 14. hétfő