Arthur Schopenhauer

Jómódú kereskedő családban született, Danzigban (ma Gdańsk néven Lengyelország része). 1793-ban amikor a poroszok megszállták Danzigot, a Schopenhaur család Hamburgba menekült, ahol egy régi, szép altstadti házba költöztek be. Tízévesen, Schopenhauert, a szülei Franciaországba küldték két évre, nyelvet tanulni. Tizenötévesen pedig két éves európai körútra vitték a szülei. 1803-tól Angliában folytatta tanulmányait. Ezt követően két hónapot töltött Bordeauxban, ahol épp abban a házban lakott melyet Friedrich Hölderlin két évvel korábban őrületrohamában hagyott ott. Innen Toulonba látogatott ahol szemtanúja volt hatezer gályarab megláncolásának "a képzelhető legmocskosabb, legvérlázítóbb tartózkodási helyen". Ez a látványra hagyatkozva írta meg évekkel később az élni akarás sátáni mivoltához láncolt emberi nyomorúságot. Apja nem szánt tudományos karriert fiának, egy hamburgi kereskedő mellé adta segédmunkásnak, hogy kitanulja a kereskedői mesterséget. Ennek ellenére, 1805-ben az apja öngyilkossága után Schopenhauer elvégezte gimnáziumi tanulmányait. Apja halála után igencsak megromlott az anyjával való kapcsolata annak szabados élete miatt. Itt édesapja egyik üzlettársánál lakott Le Havre-ban. Anyja élénk társasági és szerelmi életet élt, irodalmi házat vezetett, sőt neki is megjelentek regényei. Az apját gyászoló fiúra ez nagyon negatívan hatott, sokat veszekedtek, már a gyűlöletig jutott a viszonyuk: az anya lelökte a fiát a lépcsőn. Anyjával való viszonya egész életére rányomta a bélyegét, nőgyűlölővé vált. 1809 és 1811 között Göttingenben folytatott orvosi tanulmányokat, majd filozófiát és teológiát tanult a berlini egyetemen. A Napóleon elleni háború elől Ludolstadtba menekült. Itt írta meg az "Az elégséges alap négyféle gyökeréről" szóló filozófiai értekezését. Ezt követően visszatért Weimarba, ahol Goethével folytatott vitái következményeként megírta a "Látásról és színekről" című művét. 1818-ban megírta fő művét: "A világ mint akarat és képzet"-et és 1819-ben nyomtatásban is megjelent. 1843-ban átdolgozta, akárcsak az első kiadás példányát, azonban ez sem aratott sikert (nagy részét hulladékpapírként adta el a kiadó). 1859-ben újra átdolgozta és ekkor már jobb fogadtatásban részesült. Fő művéhez kisebb, mellékművek is társultak, töredékek, aforizmák, amelyeket "Parerga és paralipomena" kétkötetes könyvben adott ki 1850-ben. 1820-tól egyetemi tanár volt Berlinben. Hegel támadásainak köszönhetően is egyetemi pályafutása a kudarcok sorozata. 1831-ben elhagyta Berlint, Frankfurtban bérelt egy panzióban szobát, teljes magányban élt (pudlikutyájával)

(Magyar Wikipédiáról - http://hu.wikipedia.org/wiki/Schopenhauer )