Aczél Endre

Aczél Endre "Acélsodrony" c. sorozatát a legtöbben ismerjük. Az egyik legnevesebb sporttörténész és újságíró, Török Péter közreműködésével készült el az újabb, immár csak a sportot érintő rész, tavaly, nem sokkal az olimpia előtt. A szerzők bevallása szerint a tények, a puszta adatok Aczéltól, míg a sztorik Töröktől származnak. Az olimpia (sőt, átfogóan a sport) története jóval több eredmények meg gólszerzők halmazánál, sokkal inkább a kultúrtörténet körébe tartozik. Ez a könyv csak megerősíti mindezt. Természetesen legnagyobb részt fociról és olimpiákról van szó, de szinte minden sportág, az asztalitenisztől a kerékpáron át a sakkig, megtalálható benne. Nem beszélve arról, hogy itt végre a magyar vonatkozású események is akkora helyet kaptak, amekkora kijárt nekik! Ráadásul tökéletesen pártatlanul, az esetleges vereségeket, hibákat ugyanúgy megemlíti és elemzi, mint a diadalmas pillanatokat. Az egyetlen negatívuma, hogy a hatalmas anyagnak megfelelően alig 1-2 oldal jut egy-egy eseménynek, így rengetegszer van hiányérzete az olvasónak, hiszen szeretne jobban elmerülni az adott témában, de nincs rá lehetősége. Találkozhatunk olyan, kultúrtörténeti adalékokkal, mint az Adidas és a Nike évtizedes rivalizálása, a dopping elterjedése vagy egy értekezés arról, hogy mennyire volt megengedett a '70-es években a szovjet élsportolók dohányzása. Fantasztikus érzés olyan eseményekről olvasni, amit személyesen még nem élhettünk át, csak felvételről, könyvekből, hallomásból ismerjük. A '64-es magyar-szovjet pólómeccs (Lőj, Dömötör, lőj...), a magyar párbajtőr '60-as évek végi, '70-es évek eleji aranykora, Balczó csodálatos '72-es futása, Magyar Zoli gyakorlatai, Németh Miklós közel 100 m-es dobása, Növényi Norbi legendás öröme... Messze-messze a teljesség igénye nélkül olyan események, amikről legtöbben tudunk, csak éppen átélni nem lehetett szerencsénk. Viszont igazán elmerülni a nosztalgiában azoknál a részeknél lehet, amiket már átéltünk, láttunk, emlékszünk rá. Nekem megadatott, hogy a '80-as évekből már személyes tapasztalatom legyen sok mindenről, még ha nem is feltétlenül reálisak. Értettem én, hogy a magyar olimpiai csapat nem megy Los Angelesbe, de hogy miért, azt nem tudták megmagyarázni. Tudtam, hogy vmi szörnyű dolog történik a Heysel-stadion lelátóin (mivel a TV egyenesben közvetítette...), de akkor csak az érdekelt, hogy miért nem nézhetem a BEK-döntőt. Nemzetközi téren olvashatunk Cassius Clay, alias Muhammad Ali több meccséről, Borg és McEnroe legendás párviadaláról, Bobby Fischer ellentmondásos személyiségéről vagy a '70-es-'80-as évek csodálatos Liverpooljáról. És persze a rengeteg magyar vonatkozás ebből az időszakból: a kardcsapat eddigi utolsó, drámai körülmények között megnyert olimpiai bajnoki címe, az utánozhatatlan Darnyi szöuli világcsúcsai, a kajaknégyes győzelme vagy Martinek Jani befutója. És az a mondat, amihez nem kell kommentár, míg világ a világ: "Gyere Egérke, gyere kicsi lány...!" Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, akit az eredményeken túl érdekelnek a sztorik, háttértörténetek is a sport világából!