Bart István

Nagyon unalmas egy kaptafára készült írások, befejezetlen töredékek .

Meglepő, hogy egy egoista, önző ember, a könyv főszereplője, szimpátiát tud ébreszteni, leginkább azért, mert annyira nem is nehéz magunkra ismerni benne. Szerintem a felnőtté válásról szól ez a könyv. Az energia, amit a világ megváltására érzünk, hogy vész el, válik kudarccá erőtlenségünk megtapasztalásától, majd alakul beletörődéssé.

A filmet még nem láttam,de a könyv nagyszerű:)

Ez a könyv bemutatja, hogy ha az ember vágyik valamire, hajlandó a végletekig ragaszkodni ehhez, és a fejében túlmisztifikálni a dolgot. Ha sikerül elérni ezt a célt, akkor a valóságban ez már nem tud felnőni az álmainkhoz. Kicsit lassú történet, de alapvetően érdekes cselekmény.

A regény részenként lassú, részenként pedig egyszerűen butuska. Olyan "American Psycho" féle, de valahogy nem áll össze ugyanúgy. A vége felé viszont érdekes lesz.

Ez a könyv nagyon sokszor átlépi az elviselhetőség küszöbét. Minden előfordul benne ami kívül esik egy normális ember felfogóképességének és erkölcsi érzékének határain. Perverzió, erőszak mely megrendít és felkavar. Bret Easton Ellis a nyolcvanas évek második felének legjelentősebb írója és amiről ebben a művében ír, az nem más mint egy lidérces rémálom.

Ez egy remekmű! Alapkönyvnek tartom. Javaslom olvasásra!

A film képi világa szinte eltörpül a könyv mellett. Brutalitása ellenére nem lehet letenni. A mű kritika a jelenkor emberi világáról, melynek végén súlyos ítéletet mond ki az író.

A főhős Mr. Gatsby, aki a társasági élet elismert alakja New Yorkban, az 1920-as években,sikeres, körülrajongott személy. Látványos estélyek, fényűzés, rejtélyes múlt, eltitkolt, lassanként feltáruló érzelmek és vágyak. Ebben az önáltató, képmutató világban, vajon hová vezet az álmok kergetése? A választ megkapjuk, ha elolvassuk ezt a világirodalom egyik meghatározó regényeként számon tartott művet.

A 20-as évek Amerikája elképesztő vonzerővel bír. Szesztilalom, gengszterek, kaszinók, swing, dzsessz és a nagy lehetőségek időszaka. Fitzgerald e korszak egy darabkáját ismerteti meg az olvasóval A nagy Gatsby-ben. A szerző kiváló mesélő, könnyedén és tisztán vezeti végig az olvasót a cselekményen. Tempója komótos, de a sorok között érezhetően ott lapul egy kis feszültség és ez ellenállhatatlanul visz előre. A szereplők az említett korszak jellegzetes karakterei és a szerző géniuszának köszönhetően már az első pár oldal után régi ismerősnek tűnnek. Fitzgerald minden írására jellemző a következetesség, a novellái is tökéletesen felépített sztorik. A Benjamin Button különös élete és más történetek egy kifejezetten jó válogatás.

Franzen valami egész elképesztő módon ír regényt. Talán kortársai közül ő érti a legjobban, miként lehet pontosan, érdekfeszítően nekiveselkedni egy témának, hogy aztán szépen, a részletekben nem elveszve körülbóklásszuk egy terjedelmes írásmű keretében. Pedig a Szabadság nem akar kevesebbet, mint megmutatni, hogy a nyugati (amerikai) civilizáció embere mit kezd azzal a szabadsággal, amit kivívott és büszkén birtokol, hová juttatják egymást (ő a szabadságot és a szabadság őt), birtokolja-e egyáltalán, mindezt úgy, hogy a címen kívül ki sem ejti száján az ominózus szót. Franzen a legjobb 3-5 kortárs író egyike. P

Cormac McCarthy szerepe a kortárs amerikai irodalomban legalább akkora jelentősséggel bír, mint az elmúlt száz év legnagyobbjai: Mark Twain, John Steinbeck, William Faulkner vagy épp Ernest Hemingway. Utóbbi szerzőkkel szemben a Pulitzer-díjas író ereje abban rejlik, hogy elsősorban nem nosztalgikus, keserédes, hovatovább kisrealista műveket alkot, hanem nyers és kíméletlen tablókat. Itthon megjelent műveiből az a kép rajzolódik ki, hogy McCarthy célkeresztjében az ember és a Gonosz viszonya áll az első helyen. Ezt követi, szinte elkülöníthetetlenül Amerika történelmi múltja, meghasonult ideológiai hozzáállása. Ő egy olyan aspektusból tárja elénk a XIX. század Amerikáját, és a benne élt embert, amivel senki nem szeretne szembesülni nemhogy azonosulni. Könyveiben a céltudatosság álcája mögé bújtatott, de valójában teljesen elveszett egzisztencialista szereplők töltik be a képzeletbeli teret, és rajtuk keresztül tárul elénk Amerika igazi arca miközben ravasz módon a legtöbb vadnyugati darabjában antagonistái éppen hogy átlépik a mexikói határt, és ott is tartja őket. Elsősorban nem azért tartom kiemelkedő írónak, mert kíméletlen nyersességgel képes megfesteni az emberben rejlő szörnyeteget, egy letűnt kor világát, hanem mert térből és időből kilépve képes megfogalmazni azokat a gondolatokat, amik azzá tették az immáron egyetemes embert, ami. A Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen egyfelől még nem egy totálisan lepusztult és menthetetlennek tűnő világot tár elénk (ellentétben az Az út-tal), amiben az ember hátat fordított Istennek, továbbá nem azt mutatja be, hogyan jutott el odáig (Nem vénnek való vidék). S persze a naivitás és szentimentalizmus is messze elkerüli a prériket (ellentétben a Vad lovakkal). McCarthy számára itt az embert körülvevő bűn a fő mozgatórugó, mely csak táplálja a benne már burjánzó pusztítás iránti vágyat. Ez minduntalan visszatérő, szinte már visszataszítóan perverz elemként van jelen a szerző műveiben, s épp ezért gondolom, hogy a Véres Délkörök az a dolgozata, amiben a reménynek még csak csírája sem engedi, hogy egy boldogabb és reményteljesebb jövőképként tekintsünk magunk elé. Hisz milyen módon van jelen az, ami megkülönböztet minket az állatoktól? Semmilyenben. Az úton lévő Glanton-bandáról el lehet mondani, hogy céllal ölik felebarátjainkat, ám bizonyos idő elteltével rá kell döbbennünk, a gyilkolás iránti vágy túlmutat minden öncélú szemléleten. Tetteik megelőlegezik egy olyan ember képét, aki az önzést és hedonista életmódot aberrált ösztönként űzi. McCarthy trükkje, hogy mindezt egy letűnt kor maradványainak árnyékában teszi. A Gonosz jelenléte itt még nem állandósult, bár a szereplők habitusában sem lehet már szinte semmi humánust felfedezni. Amit a szerző itt megrajzol, egy vesztett háború első csatája, melyet az ember a saját lelkében dúló démon ellen folytat. Ez a bemutatás tökéletes, hisz a fejvadász horda kegyetlen mészárszékei körül egy olyan világot épít díszletnek, melyben létjogosultságot nyer az ölés. Ám amitől mégis kiemelkedik ez a mű Cormac McCarthy többi vadnyugati könyvétől, a Rossz tér- és időbeli elhelyezése, s nem utolsó sorban funkciója: a Nem vénnek való vidékben egy konkrét cél vezérli, s csak akkor sújt le, amikor valaki útját állja. Az út-ban már magában az emberben keresendő, a Vad lovakban pedig még csak játszadozik a lélek makacsságával és megtörhetetlenségével. Itt első megközelítésben megfigyelő: a semmiből jött, nem elsődleges mozgatója az eseményeknek, pusztán az emberi mivoltot térképezi fel, majd miután kiismerte, felfedi magát és kíméletlenül, irgalmat nem ismerve gyűjti be a maga skalpját. Ez önmagában nem vészjósló előkép, ám az, hogy minekután bevégezte útját a fiúval (aki véleményem szerint totális értéktelenségben és céltalanságban tengeti életét, s mint olyannak utal végig rá a szerző vesznie kell), nem távozik. Ha végiggondoljuk, ez még rémisztőbb képet fest, mint azt ezt körülvevő McCarthy-világokban érzékelhettük, hisz az ő tánca csak most kezdődik (mint ahogyan McCarthy groteszk humorral lefesti a záró oldalon). A Véres délkörök egy megrázó tanulmány a hit és cél nélküli létről, valamint az individuum hiábavalóságáról, melynek végzete végig ott lohol a nyomában, és nincs az a kitérő, mellyel elkerülhetné a kárhozatot. Ezen túlmenően lelet arról az évtizedek során a hazugság ködébe veszett világról, melyből aztán Amerika feltornászta magát a világ elsőszámú hatalmává. Egy olyan rendszer elsőszámú tulajdonosává, ahol a múlt elől nincs menekvés, hiába próbálják makulátlanná és romantikussá tenni. McCarthy állítása, hogy egy olyan nemzet határai között (s itt Mexikó és Amerika egybeolvad, ezzel kvázi egyenlőségjelet tesz közéjük), melyet a hazugság és a kíméletlenség talapzatára építettek, remény sincs a menekülésre. Mert a Gonosz az alapoktól kezdve jelen van.

Annyi mindent hallottam már erről a könyvről hideget is meleget is... Alig vártam, hogy elolvassam (hozzá kell tennem nem volt egyszerű megszerezni). MOst magam sem tudom eldönteni, hogy tetszett e vagy sem. Nem vagyok egy labilis idegrendszerű vagy gyenge gyomrú de ez a könyv engem nagyon felkavart sőt volt olyan rész amikor azt mondtam, hogy neeeem én ezt nem bírom tovább olvasni de azért csak végig olvastam és nem bántam meg

Ezt egyszer el kell olvasni. Én utána száműztem a lakásból is, de ez nem von le a mű értékéből..

Célszerű lenne a könyvek eredeti nyelvű címét is feltüntetni, hogy ellenőrizni lehessen, hogy már nem jelent-e meg más néven.

Valami oknál fogva a könyvet alig tudtam letenni. Érdekes megközelítése egy olyan világnak ami szerintem létezik. Mivel a könyv első fele számomra nem volt annyira pörgős és voltak elég "unalmas" részek ezért értékelem csak ennyire. Viszont, ahogy írtam letehetetlen...

Nagyon jó könyv, ami alapján egy nagyon jó filmet csináltak. Anton Chigurh egy jól kitalált karakter.

"...a rádióban hallotta hogy hány százalékát a gyerekeknek a nagyszüleik nevelik fel.A számra már nem emlékszem.Csak hogy nagyon magas szám volt...Mi lesz amikor majd felnő a következő generáció és ők se akarják majd felnevelni a gyerekeiket akkor az ő gyerekeiket ki fogja felnevelni helyettük?" A harmincas években valami felmérést csináltak sok iskolában, hogy milyen problémáik vannak a tanároknak.A legnagyobb bajuk, hogy a tanulók beszélgetnek óra közben, a szünetekben futkároznak a folyosón, rágógumiznak,lemásolják egymáséról a feladatot.Negyven év múlva találtak egy kitöltetlen kérdőívet, lemásolták, és kiküldték ugyanazokba az iskolákba.Jöttek a válaszok: nemi erőszak,gyújtogatás,emberölés, drog, öngyilkosság."Hát ez engem nagyon elgondolkodtatott...hogy a kutyáké lesz az ország..."Talán ez a magyarázata annak, ami a regényben lejátszódik. És így már az ilyen vidék nem csak a vénnek nem való.Nagyon szerettem olvasni a könyvet.

Ha érdekel még valakit, akkor kritika olvasható a filmről és könyvről is itt: http://www.scriptorium.eoldal.hu/cikkek/konyv jelzo/a-vereseg

A Vad lovak-at olvastam tőle először, azt imádtam nagyon, ez ahhoz képest nekem csalódás volt.

ööö, elolvastam, végig olvastam, és tetszett is. Gyomorforgató, de tetszett. Mégegyszer ugyan el nem olvasnám, de tetszett. Megnéztem a filmet is, most egy kicsit azért betmen zavar

Szerintem az is volt az iró szándéka, hogy annál a pontnál elveszitsük a fonalat, hiszen a könyv szereplői is kb ott veszitik el. Nagyon sok mindenról szól egyszerre, és számomra kissé túlságosan nyitva maradt a vége. Azonban valószinűnek tartom, hogy a szerző célja ezzel az volt, hogy mindenképpen továbbgondolásra serkentsen bennünket. És hátborzongató, ahogyan Chirurgh-nak nyoma veszik...

Tetszett nagyon a könyv. Végig fordulatos volt és élvezetes. Kár hogy a végén - mikor még nem számítottam rá - meghal Moss. Ott egy kicsit elvesztettem a fonalat. De egyébként nagyon jó könyv. Ajánlom másnak is.

Szomorú egy 15 ezer forintos könyv első néhány oldalán számos hibát találni. A 4. (első szöveges) oldalon a hely szó így van elválasztva: he- ly. A 6. oldalon ez a suta megfogalmazás olvasható: "Az újhoz való áttérés az istenek tiszteletében nyilvánult meg a legegyszerűbben..." A 9. oldalon a civilvárosi amphiteatrum (amit az Osiris-féle helyesírási szótár szerint amfiteátrumnak kellett volna írni) rekonstrukcióját ábrázoló képen az épület rossz helyen van (vagy lett volna város a Szentendrei úti vízvezetéktől nyugatra is?). A 10. oldalon különírták a birodalomszerte szót. Vajon olvasta, észlelte mindezt a lektor vagy Bart István szerkesztő?

Zseniális regény a kedvenc könyvem! Káprázatos a kettős személyiség leirása, az egy testben két lélek motívum a mélyen gyökerező ellentét Patrick Bateman "nappali" és "éjszakai" énje között. Aki nappal mintapolgár, köztizteletben álló, megbecsült, rendkívűl intelligens, és tehetséges páratlan humorérzékkel rendelkező üzletemberből éjszakára pszichopata sorozatgyilkossá vérengző fenevaddá őrült kanibállá változik át. Nagyon tetszik még ezenkívül a közvetlenül az olvasónak mesélő stílus Patrick "négyszemközti" monológjai és az ironikus humor. Számomra ez a regény mondanivalót hordoz. Egyetértek Patrick a társadalomnak a szégyenteljes elemektől való megtisztítására vonatkozó elméletével. Szenzációs felkavaró könyv maradandó élményt nyújt! Mindenkinek ajánlom.

Legkedvesebb (?!) olvasmányaim egyike, én melegen ajánlom mindenkinek!

Véres, brutális, őrült, és fantasztikus. Ezekkel a jelzőkkel tudom illetni ezt a könyvet, mely nem csak felkavaró, és megbotránkoztató, hanem egyben elgondolkodtató és filozófikus is. Sade-i filozófusoknak és szórakozni vágyó pszichopatáknak melegen ajánlom!!! (-:

Erről a könyvről annyian és annyit mondtak már, hogy mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mivel áll szemben: ocsmány botránykrónikával, amely öncélú perverzitásával kíván hazug helyet elfoglalni az irodalmi palettán, vagy pedig egy hihetetlenül torz és nyomasztó, mert igaz társadalmi látlelettel. Én magam ez utóbbira szavazok, de bárki bárhogy is ítélje meg ezt a sokkoló könyvet, egy biztos: sohasem fogja elfelejteni.

A könyv jó, felteszem, a fordítás is, de bosszant, hogy két kötetre vágták a könyvet, és ez így elég drága... nem is biztos, hogy megvásárolom.

Tényleg jó könyv! Még akkor is, ha néhány kulcsszó hiányzik belőle, köztük pl. a mulatság. Szóval lehetne bővíteni, de így is megállja a helyét.