Bohumil Hrabal

Nekem egyáltalán nem tetszett. Igaz tényleg lehet ilyen zsúfolt minden, és szinte az öregek bölcsessége jön elő, mint mikor az unokáknak mesélne. van benne egy két jó sztori, de kb 3 kiváló idézed van benne nekem a kedvenc az ez kb. így hangzik: "Az élet nem azért szép mert az, hanem mert én annak látom"

Én azt mondanám hogy a Hrabal könyveket ezzel a könyvel kellene nyitni. Az elején megtudja az ember hogy hó komoly minden, és egyszerre a végén rájön arra, hogy szinte minden milyen vicces, és minden milyen igaz, és kemény, olyan mint az élet maga. Röhögsz. De szívod a fogadat, hogy igen, miért ölsz, és miért voltál itt, ebben a háborúban, maradtál volna otthon. De mindenkit hazavárnak, és mindenkit szeretnek, még akkor is ha nem tér haza. Mi a háború, az elnyomás, mi az hogy élni, igen hihetetlen de benne van 100 oldalban, vicc humor, fájdalom, és az élet. Igaz.......Igaz......

Első találkozás Hraballal, és nem is az utolsó. Roppant szórakoztató egy könyv!

Ha a túlságosan zajos magányban tényleg rászakadna az öt tonna könyv... ha a gyöngéd barbárokban nem állna ennyire feje tetejére a világ...ha a világ nem lenne ennyire egyszerű, sörszagú és ordenáré...akkor lenne értelmetlen a lét. Mert így legalább elviselhetetlen és kibírhatatlan. Ezért kell továbbmenni. Ez a döbbenet hatja át a két kisregényt.

Az egyik nagy nagy kedvencem..