Amerika - Társadalom és oktatás - Fordulópontok az amerikai oktatáspolitikában

Az Amerikai Egyesült Államok oktatásügye a 19. század közepe óta áll a hazai pedagógiai érdeklődés középpontjában. Ennek bemutatása témája volt már a 100-120 évvel ezelőtt kiadott szaklapoknak, kézikönyveknek és pedagógiai lexikonoknak is. Példaként említhetjük többek között Lubrich Ágost neveléstörténeti, az ,,egyetemesség" igényével írott munkáját (Lubrich Ágost: A nevelés történelme III. k. 1874, Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 366-373., az ,,Éjszakamerika" című fejezet) vagy a Verédy által szerkesztett enciklopédiát (Verédy Károly: Paedagogiai encyclopaedia, különös tekintettel a népoktatás állapotára. 1886, Budapest, Athenaeum). A 20. század során is gyakorta találkozhatunk az USA oktatási rendszerének egészét vagy részterületeit bemutató írásokkal, az 1940-es 50-es évek fordulóján az amerikai tanügyre vonatkozó kemény kritikákkal is, például a korabeli Köznevelés hasábjain.
Jóllehet, ha szisztematikusan összegyűjtenénk a napjainkig keletkezett hazai publikációkat, terjedelmes anyagot kapnánk, ám az is nyilvánvaló, hogy a különböző korszakokból, más-más szerzőktől való írások korántsem nyújtanának egybefüggő és hiteles képet az amerikai oktatásügy (oktatáspolitika) múltjáról.
Zsigmond Anna legújabb könyve éppen ezért hiánypótló és fontos munka, nem csupán az összehasonlító neveléstudomány és az oktatáspolitika, oktatásszociológia, hanem a neveléstörténet szempontjából is. A kötet - miként az Előszóban Szabolcs Ottó tollából is olvasható -, George Washington elnökségétől a 21. század elejéig ,,rendkívüli dinamizmusában" mutatja be az amerikai oktatásügyet. Ezt úgy teszi, hogy áttekinti az USA oktatáspolitikáját meghatározó legfontosabb dokumentumokat, és elvégzi azok rendszerezett, egymással kapcsolatba hozott elemzését, s bemutatja az oktatásüggyel összefüggő gondolatok, törekvések születésének, alakulásának, érvényre jutásának (vagy éppen ,,bukásának") történetét.
A könyv első fejezete foglalkozik a 18-19. század oktatásügyével, de már ennek a résznek az utolsó alrésze, ,,A progresszív oktatás" című is átnyúlik a 20. századba, amely időszak oktatáspolitikája alkotja a mű gerincét. A II-IX. fejezetekben olyan fontos témákról olvashatunk, mint például arról, hogy az amerikai közoktatás történetében milyen szerep jutott az egyes időszakokban a szövetségi kormánynak; hogy melyek voltak az 1958-as Nemzetvédelmi Oktatási Törvény főbb rendelkezései; hogy milyen problémákat fogalmazott meg az 1983-as ,,Veszélyben a nemzet" című, az oktatásügyről szóló jelentés; hogy miként alakult a közoktatás és a piac viszonya, és miféle erőfeszítéseket tesznek tengerentúli kortársaink a közoktatásügy minőségi fejlesztéséért.
Zsigmond Anna könyvében részletes bemutatást kapunk az 1950-es évekre jellemző szovjet-amerikai, majd az 1980-as években tapasztalható japán-amerikai vetélkedés oktatásügyet érintő jellemzőiről, ehelyütt természetesen az USA politikájának szemszögéből. A mű jelentős érdeme, hogy a szerző számos olyan, az Államokban használt angol kifejezés részletes, szemléletes, történelmi példákkal alátámasztott magyarázatát, kifejtését adja, mint például az uniqueness, a manifest destiny vagy a learning society, és mélyrehatóan elemzi a demokraták és republikánusok újabb kori, az egalitarizmussal, (pozitív) diszkriminációval, kiválósággal, standardizálási törekvésekkel kapcsolatos, folyamatosan változó, egymással gyakran viaskodó nézeteit.
A könyv jegyzetapparátusa és imponálóan gazdag irodalomjegyzéke lehetőséget ad az olvasónak a témát illető további ismeretgyarapításra. Ez annál is inkább fontos, mert Zsigmond Anna könyvét elolvasva a neveléstudományok kutatói és a pedagógia kérdéseit tanulmányozó diákok egyaránt minden bizonnyal kedvet kapnak az Amerikai Egyesült Államok oktatáspolitikájának még részletesebb megismerésére, amire napjainkban jelentős szükség is van, hogy még inkább tisztában legyünk a saját oktatásügyünk átalakításához külföldről (az USA-ból) átvett ,,minták" történelmi alakulásával, valódi jelentésével, igazi tartalmával.