Noszthy Fuji

A szerző saját művéről: A drámai szöveg akkor is színi látomás alapvetően, ha nem kacsint a bemutatásra, s inkább könyv-műként akar kiteljesedni... A színre vitelnél ezúttal fontosabb, hogy az átírás, az átdolgozás aktív szellemi teljesítménnyé váló, eredetiesülő "másolás" legyen, ahol is - már a konkrét esetben - a belakott korpusz állaga a (majdnem) betűhív átvételek mellett főként erőteljesen átalakított prózájú mikszáthiságokból szerveződik, ezekhez társulnak azután bizonyos kiemelt részek versesítései, míg végül olyan verses szövegtartományok egészítik ki a formálások sorát, amelyek csak nálunk fordulnak elő (tőlünk, a már meglévőhöz való hozzátételünkből származnak). Miközben persze minden tőlünk származik itt lényegében és végső soron - már ha elfogadjuk, hogy a verset, prózát egységesen bepanírozó intellektuális-nyers, (poszt)modernizált, helyenként "szándékolt anakronizmusokkal" tarkított, álarchaizáló és pszeudopatetikus tréfastilizáció fontos, elengedhetetlen, jellegadó tartozéka ennek az amúgy igen emberes húsalapzatú felvidéki szeletnek. Mikszáth Kálmán Noszty-regényét többen, többféleképpen is adaptálták már, s leginkább dramatikusan. Ami érthető, hiszen az eredetiben fellelhető rengeteg párbeszédszituáció ösztönzése leginkább ilyen irányú. Népiességre a "népszínmű" jelleg miatt van szükség, a családnéven eszközölt apró helyesírási változtatás pedig a joggal elvárható dzsentroiditás feelingjét hivatott fokozni. Amint az alapvonalaiban nem megváltoztatott sztorit pedig egy új kulcsszereplő (rezonőr?) beszéd- és tevékenységben hosszába szorzása intenziválja. Amúgy irónia mozgat benne mindent. Öniróniával ellenben azt kell megállapítanunk, hogy amennyiben valamilyet egyáltalán, hát inkább csak az ún. "epikai teljességet" sikerül elérnünk jómagunknak is az adott összefüggésben...