Vörösmarty Mihály válogatott versei

Vörösmarty költői világa egyre gyorsabban távolodik. Munkái csupán romjai az egyik legnagyobb magyar költő töredékes életművének. Mert a kor és az élet szorító elvárásai miatt csak töredékeket írt. A Dunántúl vallásos iskoláiból, a katolicizmus világából hozta magával a barokk irodalom szertelen, gazdag nyelvét, az édes bút, a misztikát, a titokzatos, a transzcendens iránti érzéket, az ujjongó kétségbeesésnek a romlás fölött érzett pátoszát. Az éjszaka mélyén, a sírban, a holtak honában, a tündérek birodalmában bolyongott, hogy új életre támasszon fel, és az üdvösség birodalmába vezessen. Pesti pletykák, amelyek emlékeznek a kicsit kiszámíthatatlan, kicsit őrült Vörösmartyra. A korhely dorbézolóra, a bordélyok látogatójára, aki katolikus lévén, mély megbánást érzett emiatt, de szerette a testet. A talán szifilisszel fertőzött, lassan elboruló tudatú átkozott költőre, akit barátai és kultuszának őrzői nem győztek kitörölni mindenhonnan; eltüntetni a nyomokat; homályba borítani a Vörösmarty-szobrot kompromittáló ügyeket. Erről, Vörösmarty költői balsorsáról beszél ez a válogatás. Egy költészet pusztulásáról. A Vörösmarty-művek nagyszerű halálról. A sírról, ahol egy életmű süllyed el - a szemünk elől. (Részletek Borbély Szilárd utószavából)