Moszkva és a moszkvaiak

Egyetlen írónk sem ismerte olyan sokoldalúan és pompásan Moszkvát, mint Giljarovszkij. Egyszerűen érthetetlen, hogyan képes egy ember agya befogadni annyi jellegzetes történetet emberekről, utcákról, külvárosokról, terekről, kertekről és parkokról, nem is szólva a régi Moszkva csaknem valamennyi korcsmájáról írta Pausztovszkij a századforduló orosz irodalmának egyik legeredetibb, legmrkánsabb egyéniségéről. S valóban, Giljarovsazkij, a finom tollú novellista, a riporterkirály, ahogy kortársai nevezték, tudott valami olyasmit, ami szinte páratlan az orosz irodalomban és kultúrhistóriában. Műveiben, így a Moszkva és a moszkvaiak című lebilincselően érdekes és színes korrajzában is majdnem teljesen ismeretlen világot tár fel nemcsak a magyar, de még a szovjet olvasó előtt is. Ha az új főváros lakói meg akarják tudni, hogy mennyi fáradságba került apáiknak az új élet felépítése a régi helyén, akkor ismerniük kell a régi Moszkvát és annak lakóit írja a szerző, és mint a régi Moszkva krónikása ehhez a megismeréshez óriási, felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújt.