Világvége II.

Kötetünk, Tamás Gáspár Miklós életműkiadásának második darabja, a szerző 2010-2019 között írt, főként magyarországi politikai, kulturális, gazdasági jelenségeket vizsgáló szövegeiből válogat. A jelen krónikájaként olvasható írások a Nemzeti Együttműködés Rendszerének hatalomra jutását és megszilárdítását, kisebbségellenes alkotmánymódosításait, ortodox és unortodox jegyeket egyaránt hordozó gazdaságpolitikáját, az általa foganatosított perverz újraelosztást, a propagandisztikus médiaapparátus kiépítését tárgyalják, részletesen bemutatva az illiberalizmus sajátosan magyar hagyományát, egyben kortárs jelentését a posztfasizmus globális állapotában. Amellett, hogy a a szerző fokozatosan kidolgozza a NER nem liberális, azaz nem kizárólag a jogvédelemre koncentráló (de azt sem elhanyagoló), kritikai értelmezését, számos konkrét javaslatot tesz arra, hogyan lehetne a jelenlegi termelési rendszer fenntartása mellett is valódi(bb) demokratikus intézményrendszert teremteni Magyarországon - olyat, amelyben mindenki szava és közreműködése egyformán számítana a politikai közösségalkotásban -, ugyanakkor megmutatják az eredeti kommunista eszme (a magántulajdon, a bérmunka és az osztálytársadalom eltörlése) aktuális relevanciáját is. ,,A hanyatlás es az átéléséből fakadó nihilizmus nem tesz lehetővé egyebet, mint - ellenállás helyett - a tehetetlen gyűlölködést. Az undor a dekadenciában mazochista elvezette változik. A magyarországi kormányrendszer pedig újabb es újabb indokot szolgáltat az undorra, újabb es újabb bizonyítékot minden erkölcsi indítékú társadalmi küzdelem hiábavalóságára, az általa elrendezett élet pedig a maga igazságtalanságával es példátlan ízléstelenségével elkeserít minden érzékenyebb lelket s jóravaló kedélyt. Evvel örökíti át önmagát. Nehéz elgondolni, hogy ez meg tovább romolhat, pedig tovább fog romlani. Egész Európa - a többit most hagyjuk - rettentő állapotban van, de Magyarország végromlása összeszorítja patrióta szívünket. (Patriotizmuson nem sovinizmust értvé, hanem a hazánk sorsa iránti szenvedelmes es bensőséges érdeklődést.) Az Orbán-rezsim kialakulása es megszilárdulása történelmi tragédia. Nagyon sokan támogatják, de hiszen anélkül ez a sorsforduló nem is lenne tragikus. Társadalmunk kedvetlenül es passzívan (egy jelentős kisebbség meg lelkes egyetértéssel) rendeli alá magát ennek az undok es kaotikus uralomnak (...), amely a középosztálynak létbizonytalanságot es keserűséget, a magyar szegényeknek pusztulást hoz. Minél tovább tart, annal rosszabb mindenkinek. S ha fölbomlik mégis, újabb zűrzavarok es nagy bajok élébe nézünk."