Nők és normák a hazai protestáns bölcseletben és életvilágban

Tagadhatatlan, hogy a történetírás hosszú ideig nem vett tudomást a nőkről. Ennek oka elsősorban az volt, hogy a történettudomány a politikát tekintette elsődleges tárgyának, s a politikai életben csak kivételes esetben vettek részt nők. Az egyháztörténeti kutatás ehhez képest valamivel nyitottabb volt, mert az egyházi életben hagyományosan kiemelt szerep jutott egyes nőknek - Mária alakja, női szentek -, s a protestantizmus is kiemelte "nagyasszonyainak" példamutató életét. A reformáció 500. évében szervezett konferencia - amelyre 2017. május 19-20-a között került sor a Miskolci Egyetemen A nők jelenléte és szerepe a magyar protestáns szellemiségben címmel - a hazai protestáns keretek között bontakozó-formálódó nőkép és női szerep összefüggéseit járta körül. A hazai protestáns talajon megfogant és kisarjadt koncepciók elemzésével jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a kérdéskör eddigi eredményei ismertebbé váltak, valamint kellő alapossággal mutatta be a tudományos vizsgálódás további lehetőségeit és feladatait.
Kettős tapasztalatot szűrhetünk le a konferencia alapján: egyrészt az előadások rávilágítottak arra, milyen sok feladatunk van még a kutatásban, más tekintetben viszont igazolta azt, hogy bontakozóban van egy hazai iskola ezen a területen. A konferencia teljes anyaga külön kötetben is napvilágot lát majd, e három tanulmány azonban összefoglalja a 19. század végének, a 20. század első felének a hazai protestáns bölcseletben megjelenő azon reprezentatív elméleteit, amelyek a református egyházban megjelenő női munkát mint a normakövető emancipáció lehetőségét emelik ki, és felmutatják a korban jelentősen előtérbe kerülő protestáns elméleti koncepciók és praxis sajátosságait. Dienes Dénes