Csalóka emlékezet - A 20. század történelme a magyar gondolkodásban

Azok a kutatások, amelyeket 2001 és 2006 között végeztem, és amelyek legfontosabb eredményeiről a következő oldalakon beszámolok, alapvetően azt kívánták feltárni, hogy mit tud, és hogyan reflektál saját történelmére a felnőtt magyar lakosság. A történelemmel kapcsolatos ismeretek és vélemények feltérképezésén túl választ kerestem arra is, hogy a történelem egyes eseményeinek, korszakainak eltérő megítélése mögött milyen objektív és szubjektív magyarázó tényezők húzódnak meg, és hogy a napjainkban érzékelhető társadalmi megosztottság hátterében mennyire tapinthatóak a történelemmel összefüggő gyökeresen különböző értékítéletek.
Trianon, a Horthy-korszak, a holokauszt, 1945, 1956, a Kádár-rendszer és a rendszerváltás mind-mind a XX. század történelmének olyan sorsfordító eseményei, amelyekről napjainkban is gyökeresen eltérő narratívák élnek egymás mellett a közvéleményben. Nem csupán a személyes történelem, a családtörténetek, a családi tradíciók, a közoktatásban és a hétköznapi kommunikáció során elsajátított ismeretek, és az ezek alapján leszűrt konklúziók, hanem a politika is erőteljesen formálja a történelemről alkotott véleményeket, hiszen a politikai pártok identitásképzésében meghatározó szerepet játszik a történelem értelmezése és értékelése. A közgondolkodásban a helyét kereső huszadik század egymást követő traumái ahhoz még túlságosan közeliek, hogy a letisztult történelmi emlékezet építőköveivé váljanak, attól viszont fokozatosan távolodunk, hogy a személyes emlékezet alkotóelemei legyenek. Az események gyökeresen eltérő ideológiai, pártpolitikai alapú megítélése és ideológiamentes, pártsemleges tudatlanság így jellemezhető dióhéjban a feltárt képlet. Hétköznapibb nyelven: keveset tudunk, viszont mindenről határozott véleményünk van. Erről szól a közgondolkodásban nem ok nélkül büntetőszázadként is emlegetett XX. századról kirajzolódó kép, melyen a szemünk előtt válik a történelem ismét a politikai manipuláció eszközévé.