Élj és emlékezz!

1945 februárjában háborús sebesüléséből felépülve Andrej Guszkov harmincéves szibériai parasztember négyesztendei frontszolgálat után a kórházparancsnokság döntése ellenére nem a frontra, hanem haza indul. De mire hazaér, megérti, hogy az emberek színe elé többé nem kerülhet, s a tajgában, egy elhagyott vadászházban húzza meg magát. Csak a felesége tud róla. Találkozásuk váratlan fordulatot hoz: az addig meddőnek hitt asszony teherbe esik. De mivel titkolózni kénytelenek, ez az esemény, amely a boldogság forrása lehetne, tragédiát idéz elő.
Valentyin Raszputyin nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. Néhány novellája s Végnapok c. kisregénye már megjelent magyarul.
Művének különös értéke, hogy miközben egy számunkra sok tekintetben új világot a tősgyökeres szibériaiak világát mutatja be, olyan emberi tanulságokkal s annyi művészi szépséggel szolgál, hogy könyve mint az igazán nagy művek mindig egyszerre aktuális és időtlen.