Valami baj van

Valami baj van George Hall-lal, észveszejtően nagy baj, de inkább nem szól róla senkinek. Alapelve ugyanis, hogy a problémákat fölösleges megbeszélni: lehet, hogy jólesik, de nem változtat semmin. Az elégedettség titka, hogy az ember egy csomó mindenről nem vesz tudomást. Vannak persze dolgok, amikről még George is kénytelen tudomást venni. Például a nyugdíjaztatásáról, amit azonban nem traumaként él meg, sőt, nagyon jól elvan otthon, olvasgat, zenét hallgat, még egy kis műtermet is épít magának a kertben, ahol aztán tervei szerint majd rajzolgat, festeget… Azt sem fogadhatja egykedvűen, hogy temperamentumos lánya, Katie bejelenti, másodszor is férjhez megy, ezúttal Rayhez, egy kiállhatatlan alakhoz, akinek „fojtogatómancsa” van… És ott van még George fiának, a meleg Jamie-nek a kusza szerelmi élete, no és a felesége is viszonyt folytat az ő egyik volt kollégájával – egyszóval csőstül jönnek a bajok. Hanem a legfőbb: az az apró, ovális dudor George csípőjén, amit öltönypróba közben fedez fel. Azonnal bőrrákot diagnosztizál magának, öngyilkosságot fontolgat, és bár az orvos egy legyintéssel intézi el a dolgot – ekcéma, tessék kenegetni –, innentől kezdve George megállíthatatlanul csúszik lefelé a csendes őrülethez vezető lejtőn. A fergeteges családi víg- és szomorújáték végén, a nevezetes esküvőn azután minden rendbe jön, és a már-már szétesett família tagjai újra egymásra találnak.