Utazás Erdélyben - 2. sz. füzet

A sorozathoz tartozó képeket a Szent István cikória, Szent István arany- és Dotter kakaódobozokból lehetett összegyűjteni.

Részlet a könyvből:

Egészen a határig, Biharkeresztesig folyton nevettünk. Papp Andris ugyanis, ahogy elindultunk Budapestről, enni kezdett, úgy, hogy a végén Miklós elvette tőle a hátizsákját, mert azt mondja, ha így folytatja, fele útról vissza kell térnünk, mindenünkből kieszik bennünket. Papp Andris meg is haragudott ránk, hogy ne nevessünk mi az ő rovására. De mikor a határ felé közeledtünk, valahogy... kibékültünk. Furcsa érzés volt, soha egyikünk sem volt még Magyarországon kívül sehol és igazán nem is úgy lehetett érezni, hogy na, most más országba megyünk. A vonatokon jóformán mindenki magyarul beszélt és magyarul beszéltek a román határállomáson is, Biharpüspökiben, csak a katonák és az útlevélvizsgálók beszéltek románul. Az állomás feldíszítve piros-sárga-kék zászlókkal és tele katonákkal, akik durván lökdösték ide-oda az embereket. Szegény Bartha Józsi, amikor az egyik katona ráförmedt, alig tudta visszatartani a könnyeit s mikor a vonat ismét elindult velünk, sírvafakadt.
Papp Andris azt mondta:
- Vajjon én is sírok majd, ha hazafelé megyek?...
Mire beértünk Nagyváradra, már Józsi is megvígasztalódott valamennyire, még mondta is neki Miklós Anti.
- Ne sírj, hiszen te vagy az útikalauz.