Inkább létezni, mint látszani - Ullmann Péter Ágoston premontrei szerzetes emlékezései

Ullmann Péter Ágoston
Inkább létezni, mint látszani 0 csillagozás
Ullmann Péter Ágoston premontrei szerzetes emlékezései
Ullmann Péter Ágoston: Inkább létezni, mint látszani
Megnézem900 Ft Mozgó Könyvek antikvár
Boltok szűrése több könyvre
RákeresekKönyvtár
A Szent Norbert által alapított premontrei rend az Árpád-korban telepedett le Magyarországon. Lelkipásztori és oktatói tevékenységük közel 900 éve jelen van hazánk történetében, a megszűnés és a megszüntetés időről időre felmerülő veszélyei ellenére. A legutóbbi ilyen esemény a 20. század közepén történt. Az iskolák államosításával 1948-ban beszüntették a szerzetesek oktatási tevékenységét, ezért a premontreiek a lelkipásztori munkában vállaltak részt, ám a rendek 1950-es feloszlatása ennek a tevékenységüknek is véget vetett. Egy részük külföldre menekült, az itthon maradottak pedig négy évtizedig a föld alá kényszerülve, illegalitásban működtek. A hányattatás éveiben, a diktatúra szorítása ellenére így a rend nem szűnt meg, s megmaradtak azok az örökfogadalmas szerzetesek, akik átmentették, majd a rendszerváltozás után újjászervezték a premontrei rendet. Ez a kötet ezeknek az évtizedeknek állít méltó emléket az 1980-as évek végéig, a rend egyik meghatározó személyisége, Ullmann Péter visszaemlékezései által, kiegészítve korabeli rendőrségi dokumentumokkal.

Ullmann Péter 1940-ben született. Érettségi után a Központi Papnevelő Intézet növendéke, ahonnan 1959-ben hetvenedmagával kizárják. Ezt követően illegálisan folytatja teológiai tanulmányait, közben titokban belép a premontrei rendbe. 1962 és 1965 között két államellenes perben is terhelt, ám végül nem ítélik el. 1972 hamvazószerdáján Krakkóban pappá szentelik, római engedéllyel az egykori zsámbéki prépostság rendi titulusára. 1997-től 2005-ig gödöllői kormányzó perjel.
Az 1990 előtti időszak lezárt történelmi kornak tekinthető; ezzel együtt egy megtépázott életpálya, ugyanakkor kitartó magatartásmód jelenben élő hatásainak feldolgozását gyógyítóan segíti ez a visszaemlékezés. A személyes történet így válhat egyúttal a közösségi, társadalmi, nemzeti önismeret részévé.