Érvek és kontextusok - Kortárs analitikus filozófiai tanulmányok

A kontextus szerepe megmutatkozik az utóbbi idők analitikus filozófiai munkáiban részint a kontextuális meghatározottság figyelembevételében, például bizonyos szemantikai és elmefilozófiai kérdéseknél, másrészt a kontextuatista érvek használatában, például tudományfilozófiai, ismeretelméleti és metafizikai területen. Ezt a kötet több tanulmánya is megvilágítja. Az analitikus filozófia fregei eredete óta vallja a mentális fogalmak és a nyelvi fogalmak szoros kapcsolatát. A kijelentések (propozíciók) igazságérték-hordozók, és a fregei igazságfeltétel-szemantika szerint megadják a nyelvi jelentést; ugyanakkor a kijelentések a propozicionális attitűd tárgyai, és ebben a minőségükben a mentális oldalt is reprezentálják. Kötetünkben több tanulmány foglalkozik az elme-nyelv viszony kérdésével. Továbbá olyan kapcsolódó témákról is olvashatunk több írásban, mint a szemantikai holizmus, a szemantikai határozatlanság és az indexikus tudásfajták lehetséges metafizikai következményei. A nyelvi megközelítés háttérbe szorulását mint újabb tendenciát is demonstrálják a kötet bizonyos írásai. Arról van szó, hogy az elmefilozófiai realista felfogás hívei újragondolják az érzetminőségekkel kapcsolatban a hagyományos metafizikai értelmezési lehetőségeket. Ugyanezt teszik a tudományfilozófiában a kuhni minimalista realizmus képviselői, akik a paradigmát egy nem-nyelvi mentális modulként fogják fel. A fizikalizmus a realizmus egy fajtájának tekinti magát. Két tanulmány is szól kötetünkben a fizikalizmussal szembeni episztemológiai, illetve szemantikai kihívásról. Dióhéjban így kapcsolódnak a jelen kötet tanulmányai újabb fontos kérdésekhez és egymáshoz.