Kommandóskönyv

A kommandósok megítélésében igencsak megosztott az emberiség szerte a világon. Egyesek korunk hőseiként tisztelik a szuperkatonákat, míg mások hidegvérű bérgyilkosoknak tartják őket. Kik, mik hát tulajdonképpen könyvünk szereplői?
Nem hősök, s nem is gyilkosok. Ugyanolyan veszélyes foglalkozást űző férfiak (s újabban nők is), mint a nehézgépkezelők, a magasfeszültségű vezetékek karbantartói, a tűzszerészek, az alpinisták vagy az operáló orvosok. Végszükségben, katasztrófaelhárításra, életmentésre vetik be őket. És mint a biztos kezű tűzszerészek, alpinisták, mentőorvosok, ők is kiválóan értik a dolgukat. Mai divatos kifejezéssel éve: profik a szakmájukban.
Profinak lenni a gyilkolásban? Ez is kiválóságnak számít?
Korunk helyi háborúi, a tőlünk távoliak s a szinte karnyújtásnyira közel pusztítók azt bizonyítják, hogy az érzelmi-indulati alapon szerveződött szabadcsapatok s a sokszor jobb meggyőződésük ellenére ölni küldött sorkatonák nagyobb mészárlást végeznek a békés lakosság, olykor barátaik, rokonaik körében, mint a biztos kezű, speciálisan képzett kommandósok.
S ha végsőkig elmérgesedett helyzetben megoldást csak a fegyverektől lehet remélni, jobb, ha őket vetik be, s nem az önkénteseket.
Természetesen ők sem jelentenek megnyugtató orvoslást a világ bajaira. Csak éppen kevesebb vérrel, fájdalommal, veszteséggel teszik, amit tenniük kell.