A teremtés hiteles története

Tóth Ár­pád no­vel­lá­i­nak és vá­lo­ga­tott hu­mo­reszk­je­i­nek gyűj­te­mé­nye az ér­zé­keny lí­ri­kus ke­vés­sé is­mert ol­da­lát mu­tat­ja be.

Im­presszi­o­nisz­ti­kus-­sze­cesszi­ós lé­lek­ta­ni no­vel­lá­i­nak té­má­it és han­gu­la­tát a ki­áb­rán­dult­ság, a fé­le­lem és a szo­ron­gás ha­tá­roz­za meg. Bal­sej­te­lem, hogy va­la­mi tör­tén­ni fog, és e­gy­út­tal kín­zó gyöt­re­lem a­mi­att, hogy sem­mi sem tör­té­nik. Szo­ron­gó hő­se­i hol az­zal szem­be­sül­nek, hogy hi­á­ba küz­de­nek a vég­ze­tük­kel, és min­den ma­rad a ré­gi­ben, hol pe­dig az­zal, hogy mi­vel véd­te­le­nek a vár­ha­tó sors­csa­pá­sok­kal szem­ben lé­te­zé­sük ka­taszt­ró­fá­ba tor­kol­lik.

A csat­ta­nós hu­mo­resz­kek egy el­süllyedt kor­szak é­let­vi­lá­gá­ba en­ged­nek be­pil­lan­tást. Ben­nünk a rész­vét és a gúny el­vá­laszt­ha­tat­la­nok egy­más­tól. Egy csa­ló­dott és ki­lá­tás­ta­lan em­ber ke­se­rű meg­ál­la­pí­tá­sa­i e­zek, a­ki sír­ni sze­ret­ne, mi­köz­ben ne­ve­tett.

Az al­ko­tó­kedv gyöt­rő ko­hó­já­ban szü­le­tett no­vel­lák, s az új­ság­í­ró­i ro­bot­ban ke­let­ke­zett hu­mo­resz­kek ré­szint é­le­sen e­l­üt­nek a köl­tő mű­vé­szi­en meg­mun­kált hí­res e­lé­gi­á­i­tól, ré­szint fi­no­man össze­csen­dül­nek a­zok­kal, s ez a sa­já­tos ket­tős­ség a leg­na­gyobb ér­de­kes­sé­ge a kö­tet­nek.