Falatka királysága

Egy kisfiúról kell beszélnem, aki máról holnapra királyfi lett. Vagy talán Lehet, hogy nem is annyira máról holnapra, hanem éppen tegnapról mára, tudjátok, milyen nehéz az ilyesmiről beszélni: mindenesetre egy szép reggelen erre ébredt. A dolog úgy történt, hogy amint az álmodozásból előringatózott vagyis fölébredt-, azt mondta magának: én királyfi vagyok. És az volt. Hát lehet, hogy egy rendes, mindennnapi kisfiú máról holnapra királyfi lesz?! Méghozzá úgy, hogy tulajdonképpen senki sem veszi észre?! Még a mamája sem?! Pedig már régen gyémántos ragyogású aranykorona volt Falatka fején, még olyankor is, amikor fogat mosott, reggelizett és tett-vett Szólni persze senkinek sem szólt, ilyesmiről nem beszél az ember legfeljebb később, amikor már kicsit nagyobb, és jön egy kislány, akivel megoszthatja királyságának minden gondját-baját és örömét is. Aki elovassa ezt a könyvet, talán ráismer más királyfiakra is, más Falatkákra, más Évikre, más bolgár levegőfiúkra.