Viaszfigurák

A két világháború közötti időszak magyar irodalmának kiemelkedő írónője, akit a Bujdosó könyv címet viselő naplója tett híressé majd hírhedtté, valódi irodalmi erényeket és értékeket leginkább a novelláiban mutatott fel. A Viaszfigurák című elbeszélés-gyűjteménye először a Singer és Wolfner kiadó gondozásában, nem sokkal az I. Világháború után jelent meg. Érdekes, hogy az elmúlt két évtizedben újra felfedezett írónő eme értékes novelláskötete máig nem olvasható modern kiadásban.A gyűjtemény értékét növeli az erős kritikával végzett kiválasztás. Hosszú, termékeny alkotói éveknek csak a legértékesebb termése került bele a kis kötetbe: az itáliai reneszánsz korából származó mitológiai mesék, a lélek fájdalmas mélységeiből felbuggyanó sötét fantáziák és rapszódiák, háborús történelmi novellák, merész vonalú lélektani vázlatok. Tormay Cécile-nek ezekben a novellákban lehetősége volt arra, hogy A régi ház című, legnívósabb regényében már megtalált és megcsodált erényeit tovább fejlessze, buján kivirágoztassa.Szerb Antal a következő szavakkal méltatta a Viaszfigurák darabjait: ,,Novellái közt kis remekművek akadnak. Tormay Cecile művészete akkor érte el teljes magasságát, amikor távoli dolgokat rajzolt, skandinávos, távolságos, kék és jég-fehér, hó-piros színekben. Ezért mesébe vesző novellái a legbiztosabb értékek."