Hős és áldozat - Révai Miklós és a klasszikus századforduló irodalomtörténete

Révai Miklós jellegzetes alakja volt a klasszikus századforduló, a 18. és a 19. század fordulója időszakának. Lelkes hazafi, szigorú tanár, komoly nyelvtudós, fáradhatatlan irodalomszervező, sokszínű költő, kiváló tehetségű rajzoló. Olyan kiemelkedő szellemi teljesítmények kapcsolhatók nevéhez, mint az 1790. évi akadémiai terv, amely kiindulásul szolgált az 1825-ben alapított Magyar Tudós Társaság alapszabályához, vagy 1805-ös nagy Grammaticája, amelyben helyesírásunk etimologikus elvét kijelölte, s emiatt írjuk ma is így pl.: ,,látja" - ,,láttya" helyett. Már e két példa is jól mutatja, mennyire meghatározó szereplője a magyar kultúra történetének, ennek ellenére irodalomtörténeteinkben korabeli szerepéhez méltatlan módon a kánon perifériájára került. Ezen a helyzeten szeretne változtatni e tanulmánygyűjtemény Révai munkásságának elemzésével. Bemutatja, hogy a kiváló férfiú miként kötötte össze a 18. századi irodalmi hagyományt azokkal az új törekvésekkel, amelyek megalapozták a 19. századi, immár modernnek tekinthető irodalmunkat.