A félbolond

Tersánszky J. Jenő különleges írásművészetének kedvelői meglepetéssel fogják olvasni ezt a formájában és tartalmában egyaránt újszerű regényt. A nagybányai festőiskoláról szól, s ezért némi megszorítással a kulcsregények műfajába sorozható. A százszázalékos kulcsregény szerzőnk értelmezése szerint a történelmi regények alosztályába úgy tarozik, hogy nem a régmúlt valóságnak hivatalosan is szentesített hamisításait hamisítja, hanem a közelmúltat. Ez a regény a közelmúlt ábrázolásában kis torzítással élethű, egy részében pedig egyáltalán nem kulcsregény, mert kiírja a szereplők nevét. Tersánszky egy nyarat ragad ki a festőiskola közel fél évszázadából. Nem ad szereplői szájába nagyképű fejtegetéseket, csak egy csomó furcsa helyzetet és jellegzetes figurát ábrázol. A remekül felépített történetből, melynek középpontjában egy félbolond festő áll, az olvasó tökéletesebb képet kap a művésztelep életéről, mintha fontoskodó emlékiratot lapozna. Különös érdeklődésre tarthatnak számot a nagybányai iskola egykori művészeiről való rajzok, melyek a lebilincselő történettől függetlenül pompásan jellemzik a nagyhírű festőiskola tarka életét és bibliofil értékre emelik a kötetet.