Vadgesztenyék

Az ajtó becsukódott. Egyedül maradtunk. Egyedül. De hiszen hárman vagyunk. Sohase vagyunk egyedül. Soha? kérdezte az első. Egymásra néztek. Soha ismételte a harmadik, de nem folytatta. Bizonyára lesznek a Vadgesztenyék olvasói között, akik előtt ismerősen csengenek ezek a tömör mondatok. A rádióban, különféle antológiákban találkozhattak a gyerekek a három ikertestvérrel, akik mindig együtt játszanak, beszélgetnek, torzsalkodnak és megegyeznek, s miközben ők beszélnek, ők cselekszenek, minden gyerek kicsit magára ismerhet, a benne lakó jó és rossz tulajdonságokra, kisebb-nagyobb félelmekre, arra a jó érzésre, amikor a félelem feloldódik, s nem utolsósorban apa és anya megnyugtató jelenlétére, biztató, okos szavára is. Így válik a három ikertestvér szinte jelképpé és mégis személyes jó baráttá. Hogy kik ezek az ikrek? És milyenek? Azt érdekes történeteiken kívül Szecskó Tamás finom művű rajzaiból is megláthatja minden gyerek, de beleképzelheti legjobb barátját is új pajtásainak alakjába.