Holt lelkek nyomában

Huszadik századi magyar történeteket olvashatunk a kötetben egy személyes vallomás és meggyőző hitvallás elemeit elegyítő önéletrajz keretében. Az olykor regényes hangvételű írásból egy különös sors rajzolódik elénk. Tapolyai Mihály a Zemplén megyei Mádról került a budapesti orvosi egyetemre a II. világháború idején, ahol a legendás hírű Kiss Ferenc professzor közeli tanítványa volt. A példaképpé vált tanár nyomdokain végzett aztán áldozatos, önkéntes és a hatalommal is szembeforduló orvosi munkát a Hortobágyra deportált, Dévaványára kitelepített holt lelkek körében, kétkezi munkát vállalt a lengyelországi Nowa Huta bányászváros egyik katolikus templomának felépítésében, de személyes orvosi missziót is vezetett a 90-es évek háború dúlta délszláv övezetébe. Olvashatunk a baptista lelkipásztoroknak a keleti blokk országaiban történt üldözéséről és az amerikai amishokról is. A kötet második részéből megtudhatjuk, mi vezette arra, hogy amikor 69 évesen befejezte teológiai tanulmányait, éppen Erdélyt válassza, ahol megannyi árva gyülekezet várta az Isten igéjét, magyar nyelven. Megelevenedik a román rendszerváltozás számos eseménye, a falurombolás, a nagy remények és csalódások időszaka és Tőkés László alakja is. A kötetet Pomogáts Béla látta el ajánló soraival, aki a következő szavakkal összegzi Tapolyai Mihály életútját és kötete mondanivalóját: nem a személyes karrier vagy éppen a nyugalomban végzett munka a fontos, hanem az önkéntesen betöltött küldetés: az orvos és a keresztény ember küldetése.