Szürreál

- Mikor ?r?nk oda? - Nem tudom. - De oda?r?nk? - Oda. - Hova? - Nem tudom. "?r? vagyok. Vagyis voltam. E t?rt?netben ink?bb kr?nik?s. Nevemet, mely els? hall?sra furcs?nak tetszhet, ?gy hiszem, magam v?lasztottam. Fant?zi?m sz?l?tte. Mert nem akartam Bibli?b?l val?t, nem akartam t?rt?nelmit, nemzetit, ?pp divatba j?v?t, ritk?t vagy k?zhelyszer?t, t?l felt?n?t, nem k?vettem csal?di hagyom?nyt, nem hajtottam fejet h?s?k, p?ldak?pek el?tt. Magam raktam ?ssze a legszebb szavak t?red?keib?l. (...) ?r? vagyok teh?t. ?r?, ki utols? m?v?t egy kabin f?mfal?ba kaparta. T?z k?rm?vel jobb h?j?n, s k?rme fogyt?n apja apr? ez?st keresztj?vel. Jutott a szavakb?l padl?ra, plafonra, jutott az ajt?, a kicsinyke ablak kereteire, a sarkok pen?szfoltjaira, s v?g?l, m?shol nem l?v?n m?r hely, alkaromra, tenyeremre. ?m ez ut?bbiak a s?s v?zben k?s?bb elmos?dtak."