Szerpentinen a magasba

Bárányi Károly könyve az élet, a kor, a vallás és a hit derűs, biztos útikönyve. Vezet: a szerpentinen egészen a magasba. Hangja erős és egyenes, kristálytiszta és megvilágító. Olyan, mint a jó kalauzé, aki kicsit előbbre jár, és kezét hátranyújtva nekünk teszi fényessé az utat. Olyan, mint a tanúságtevőé, aki nemcsak megértette létének ajándékait, hanem örömmel, bizonyossággal elfogadta azokat. A kötet egyszerre életrajz és tanítás, élménytár és magyarázat; a hit kegyelmének sokszínű, történetekben, mélységekben és magasságokban fogant elbeszélése. Fiatalság és haza, történelem és szerelem, család és egyéni küzdés, betegség és boldogság: párban és áradóan, mégis természetes arányossággal bomlanak fel egy boldog ember különös életfordulói, lelki gazdagsága és szellemi tehetsége, kudarcaiban nyert ereje, sikereiben megtalált bölcsessége. Kétféleképpen olvashatjuk ezt a könyvet: egyben, mint a mohó, sorokba feledkező, éhes, az író építkezését követő olvasó, vagy külön részletekben, mint az ínyenc, aki tudja, mit keres, és hol találja meg. Mindkét olvasat másféle találkozás, de ugyanazon az úton, ugyanabban az irányban. Kezdjük el a Kétely és kételkedésnél, és utána folytassuk A műtét előtt fejezetével majd az Először a katedrán cíművel! Kalandozásaink éppúgy visszavezetnek a szerpentinre, mintha a könyv elejétől együtt kanyarognánk a szerzővel. - (Részletek Aczél Petra előszavából)